TÉMA: Jehovának köszönhetően növekednek az igazság magvai
A Királyság könyv annak ellenére, hogy sokkal kisebb terjedelmű, mint elődje a Hirdetők könyv, mégis meglepően sok téma ismétlődik benne, vagy legalábbis több részletben, szétszórtan találhatók. Ilyen a 9. fejezet témája is, melyről már korábban volt szó, pl. a 6. fejezetben, vagy 2. fejezet 23-tól.
Míg a fejezet, Jézusnak az aratásról szóló világos szemléltetésével indít (1.2.bek.), a folytatásban bonyolódik a magyarázat azzal, hogy hozzáadják a Jelenések könyvének próféciáját is (5.6.bek.), így onnantól kezdve már a 2 szemléltetés párhuzamos, ill. összekevert magyarázatát kellene észben tartani, és a modern kori eseményekre alkalmazni. Valóságos intellektuális bravúrt vár el az író, ha valóban az a célja, hogy mindezeket megértsék a könyv olvasói is. Anélkül, hogy bárkinek a képességeit lebecsülném, azt hiszem nem lehet csodálkozni azon, hogy ilyen szellemi mixek után egy átlagos tanúnak a gyülekezetben fel se tűnjön, az évszámokkal, eseményekkel, bibliai kifejezésekkel folytatott spekuláció.
Ezeknek a dolgoknak a kombinációjából aztán egyszer csak megszületik az „aratás”, újabb dátumok, egyértelműzés, határozott állítások, melyek most is csak bibliai alap nélkül állnak.
A „sürgősség” (kifejezés) nem csak nyomdatechnikailag van kiemelve (más színnel) az egész fejezetben, hanem a gyakorisága is feltűnő. Legalább 9x fordul elő más rokonértelmű kifejezések mellett, ami azért érdekes, mert a gyakorlatban, tehát az 1914-et követő időszakban a sürgősségnek egyáltalán semmi jelét nem lehetett tapasztalni, legalábbis annak a leírásnak alapján, amit ez a könyv tartalmaz a korabeli eseményekről. Nagyon is lagymatag volt a tempó, évekig tartott, mire az ún. szellemi alvás állapotából (2.fej.34.) egyáltalán kimozdultak. Így aztán különösen meglepő az, ahogyan a 2. alcím fogalmaz:
A Királyunk élen jár minden idők legnagyobb aratómunkájában
Az 5. bekezdés utolsó mondata szerint a Jelenések látomása abban fog segíteni, hogy megállapítható legyen az aratás kezdete. Ez a látomás, a könyvben eddig leírtakkal együtt kellene, hogy komplett bizonyíték és útmutató legyen ehhez. Azonban az itt következő dolgok nem, hogy kiegészítenék az eddigieket, hanem inkább ellentmondanak azoknak.
Arra a kijelentésre, amit már sokadszor olvashatunk, hogy az aratás 1914-ben kezdődött (pl. 50.o.), ezidáig inkább csak cáfolatokat láthattunk, de az ismételt felemlegetéssel, a Jelenések próféciájának bevetésével és a konkrétan erre mutató kérdésekkel az 5. bekezdés végén, talán most végre láthatóvá válnak tények is az ügyben.
A bizonyítékok iránti várakozásokat mindenesetre felfokozza ez a szellemi „előjáték”, így a korábbiakhoz képest, mégnagyobb lehet a csalódás, amikor kiderül, hogy a 6. bekezdés sem tesz hozzá többet, hiába a Jelenések próféciája, plusz még egy újabb, 3. „szereplőként” Dániel is. A beígért bizonyítéknak távolról sem tekinthető szegényes végeredmény, így hangzik:
Jézus … élen jár az aratásban, és koronát visel … (Jel.14:14)
Jézust 1914-ben nevezték ki királynak (Dán 7:13, 14)
Röviddel ezután azt a parancsot kapta, hogy kezdje el az aratást (15. vers)
„Az aratás egy világrendszer befejezése”. (Máté 13:30)
Tehát az aratási időszak és a „világrendszer befejezése” ugyanabban az évben, 1914-ben kezdődött el. A tényleges aratás az aratási időszak későbbi részében vette kezdetét (Máté 13:30, 39).
Nem könnyű meglátni a bizonyítékot és logikát az ilyen bibliainak láttatott kijelentések önkényes láncolatában. Annál is inkább, mert Jézus egyetlen fogalmat használt, aratás, amit a vezetőtestület két másik kifejezéssel helyettesít be, aratási időszak és tényleges aratás.
Ha ui. létezik „tényleges aratás”, akkor minek nevezhető az, ami nem a tényleges?
Vajon miben járt élen a Király az alatt a 4-5 éves időszak alatt, amikor nem, hogy aratás nem történt, de a már learatottak is szépen kezdtek kiszivárogni a szervezetből?
Jézus, de senki más sem használta a Szentírásban a „tényleges aratás” kifejezést, hogy azzal felossza az aratási időszakot egy „tétlen” és egy „aktív aratásra”. A 6. bekezdés sem mutat bibliai helyet, így nyilvánvaló, hogy ez inkább csak egy okoskodás, aminek el kellene fednie azt a történelmi tényt, hogy 1914-ben és utána, semmi olyasmi nem történt ami aratásra emlékeztetne. Ebben a magyarázatban egyáltalán nincs olyan feltűnő és könnyen érthető logika, aminek hallatán bárki a homlokára csapva mondhatná, hogy ez teljesen egyértelmű. Még azzal együtt sem, hogy 1914-19 -ig a nép megtisztítását is belekeverik a történetbe, mert ez csak még több kérdést vet fel. Amit a Szervezet 14-19 -ig megtisztításnak nevez, az egy olyan időszak, ami nem más volt, mint az elhunyt Russellhez és tanításaihoz hű és megalkuvás nélküli Bibliakutatók elűzése és kitakarítása a Szervezetből.
Ha Russell valóban az Isteni követnek bizonyult, mint ahogyan a 2. fejezet 6. bekezdése ezt állítja, akkor miért volt bűn hűségesnek lenni hozzá, vagy a tanításaihoz?
Ha Russell felkent tanítványai, 4 teljes éven keresztül megtisztításra szorultak, az csak úgy fordulhatott elő, hogy Russell, vagyis az Isteni követ előtte beszennyezte őket, de legalábbis tisztítva, így felkészítve sem lettek.
Ez persze nem zárható ki, hiszen csak egy ember volt ő is a sok közül, de akkor hogyan állíthatják 2017-ben azt, hogy Isteni követ volt?
Ez azt jelentené, hogy a beszennyezést Isten segítségével csinálta, sőt ez volt a küldetése!
Ki hallott még olyat, hogy Isten nevében 40 éven keresztül valamit be kell szennyezni, hogy aztán azt 5 éven keresztül Isten, vagy Jézus megtisztítsa! Mindezt a szellem által elhívott vagy felkent minőségben!
Elég őrülten hangzik, de a leírtak alapján másra nem lehet gondolni.
A 6. bekezdéshez visszatérve, ami a súlyosan beszennyezett felkenteknek a megtisztításáról ír, ez milyen értelemben nevezhető aratásnak?
Ha 14-19 ig megtisztítás volt, akkor miért aratás kezdődött 14-ben, miért nem megtisztítás?
Ha ez eltartott 19-ig, akkor aztán kezdődhetett az aratás! Ilyen logikával Armageddon is elkezdődhetett 14-ben, de majd a tényleges Armageddon csak később. Sőt az újvilág is eljött 14-ben, de a tényleges újvilágra még várni kell.
Már az is abszurd, hogy egyáltalán felkentek, elhívottak, vagyis égi reménységűek lehettek szennyezetten is!
Ez elég szokatlan sorrendje és magyarázata az eseményeknek.
Az elhívás után, a szellemmel való felkenetés után még éveken keresztül tisztítani kellett őket!?
Ez a bekezdés úgy állítja be a különböző Bibliaverseket, mintha valamiféle kódrendszernek a részei lennének, melyekben valószínűleg Jézus Krisztus vagy Jehova elrejtette az aratás kezdetének a megfejtését és erre a hű és bölcs szolga, a tehetsége folytán most rájött. Mindenesetre a 6. bekezdés bátran kijelenti, hogy „napjainkban már értjük” ezeket a dolgokat. Ha figyelmen kívül is hagynánk a legfontosabb kérdést, hogy miért az évszázados késés a megértésben, emellett még az sem tiszta, hogyan is zajlott ténylegesen ez az ún. „kódfejtés”, rádöbbenés, aminek a vége, hogy „napjainkban már értjük”!
Mi lehetett ennek a folyamata?
Ki, mikor és hogyan fogadta az állítólagos Krisztusi üzeneteket a Bibliai üzenet „kikódolásához”?
Jézus Krisztus egyszer csak jelzett valakinek, hogy „hé fiúk! már 100 éve végzitek a munkát, ideje megtudnotok, hogy mit is csináltok tulajdonképpen” és akkor hirtelen megértették?
Vajon szó szerint vezette az illetőnek vagy csoport kezeit a Biblia lapjain, különböző korokra ugrálva a 20-21. sz-ban, valahogy így:
először keresd ki a János 4:35-öt; isz. 98. (1.bek.)
utána olvasd el a János 4:5-30 -at; isz. 98. (3.bek.)
majd ugorj a Jelenések 14:14 -re; isz. 96. (5.bek.)
aztán keresd a Dániel 7:13,14 -et; ie. 536. (6.bek.)
végül vissza a Jelenések 14:15 -höz; isz. 96. (6.bek.)?
Hogyan történhetett másképp!
Ha mindez 1914 előtt történik, akkor is egy fikció, de csak évtizedekkel 14 után megérteni azt, ami már 14-ben is késő lett volna, ez nem Jézusra vall. Jézus Krisztus vezetéséhez kapcsolni egy ilyen folyamatot, csak a vezetőtestületnek jutott az eszébe eddig.
Tehát, ha az aratás és annak időpontja, minden idők legnagyobb (legkülönlegesebb) munkája az alcím szerint, Jézus pedig élen jár ebben, akkor miért csak 100 évvel az aratás megkezdése után fedi fel a rejtélyt a rabszolgának?
Túlságosan naiv vagy hozzánemértő azt felvetni ilyenkor, hogy ha Jézus 1914 előtt nem arról tájékoztatta volna a szolgáit Russell (követe) által, hogy az aratás 1914 ben véget ér (23.o; 50.o.), hanem inkább arról, hogy akkor kezdődik, akkor talán nem lettek volna szellemi halottak (23.o.) az aratás első 5 évében?
Amit itt örömteli és különleges aratási időszaknak neveznek, ugyanarra a 2. fejezet 34. bekezdése „ijesztő próba” időszakaként utalt, a 6. fejezet pedig arról írt (16.bek.), hogy még 1927-ben is „sokan” vonakodtak bekapcsolódni az aratásba, annak ellenére, hogy kiváltságmegvonásokkal fenyegették őket az Őrtoronycikkek által, valamint rossz légkört alakítottak ki a vonakodók körül a gyülekezeteikben, hogy így kényszerítsék őket.
Az első 5 bekezdés annyira bonyolította az aratás körüli dolgokat, hogy a 6. bekezdésnek úgy kellett fogalmaznia, hogy csupán „napjainkra vált érthetővé” a folyamat, de rögtön ezután a 7. bekezdésben mégis úgy tesznek, mintha mindez teljesen világos lett volna már 1920-ban is!
7 Az Őrtorony 1920. júliusi angol száma kijelentette: „A Szentírás vizsgálata alapján egyértelműnek tűnik, hogy az egyháznak abban a megtiszteltetésben van része, hogy megoszthatja a Királysággal kapcsolatos üzenetet másokkal.”
A „napjainkból visszatekintve már értjük”, akkor jelentené bárminek is a megértését, ha valamiféle utalás létezne a Bibliában az ún. „tényleges aratásra” amiről a 6. bekezdésben esett először szó. De ilyen nincsen! Vagyis az, hogy „ma már értjük” csak annyit jelenthet, hogy ma már ki tudjuk magyarázni (még, ha csak egy beteg indokkal is), hogy az aratás kezdetén, Jézus Krisztus élen járása mellett a legfontosabb munkában, hogyan következhetett be a munka teljes leállása és a szellemi halál állapota, a tényleges beindulás és szárnyalás helyett.
A 9. bekezdés néhány számadatot is bevet azokból az időkből, hogy valamennyire bizonyítottnak mutassák az addig leírtakat, de ez is csak egy erőlködés amivel együtt, továbbra is lehetetlen az Isteni támogatásról meggyőzni egy figyelmes olvasót. Először is kijelenti, hogy csupán a 30-as években kapott lendületet a prédikáló munka, majd felteszi a kérdést, hogy milyen eredménye lett ennek. De már itt egy eredményről (legalábbis következményről) van szó, hiszen 14-től a 30-as évekig kellett várni a lendületre, ami elég lehangoló eredmény arra a 20 éves időszakra Jézus Krisztus élen járásával! Az 1934-es adat 41 000 volt.
20 év alatt 41 ezer?
Tényleg ez az Isteni vagy Krisztusi tempó?
Ilyen az amikor Jézus Krisztus élen jár?
De a helyzet rosszabb annál, hogy csak 20 évre vetítsük, hiszen az egész „ügyet” Russell pontosan 64 évvel korábban indította be! Tehát 41 000, a 64 év eredménye, természetesen Isteni támogatás mellett!
Még az 1934-54 -ig tartó időszak 500 ezres növekedése sem kimagasló világviszonylatban.
Ha csak a bevezetőben említett szemléltetést idézzük fel, abban Jézus Krisztus pár perc alatt olyan bizonyságot tett egy idegen nőnek, hogy az a városa lakosságának jelentős részét is érdeklődéssel töltötte el. A jó hír közvetett hirdetése, képzetlen hírnök által és különleges eszközök és módszerek nélkül. Péter apostol nyilvános előadására egyetlen délután 3000-en keresztelkedtek meg. Majd rövid idő múlva, még 5000-en. Ezek a számok sokkal közelebb állnak ahhoz, hogy fentről irányított tevékenység bizonyítékai legyenek.
Az aratás eredménye élénk szóképekben lett megjövendölve
A 9. fejezet első 9 bekezdése arról próbált eddig meggyőzni, hogy Jézus Krisztus élen járt az arató munkában, ami „elvileg” 1914-ben kezdődött, „ténylegesen” pedig jóval 1919 után. Az aratás tényleges eredményéről szóló konkrétumok a 9. bekezdésben kezdtek láthatóvá válni, aminek a lényege, hogy az aratás megkezdése után 20 évvel, és a tényleges megkezdődés után is 15 évvel később, 1934-ben kezdett csak „belendülni” a „minden idők legnagyobb aratómunkája” és a valamirevaló eredmény 40 évvel későbbről, 1953-ból van bemutatva. Miközben 1914-ben kezdődő aratásról beszélt már az 5. fejezet is (11.bek.), az eredmények, átlátható táblázatos formában még ettől is 10 évvel később 1962-től láthatók.
Az aratás eredményét a nyomtatott könyv sávdiagramokon szemlélteti, ugyanezeket az adatokat, a webes library pedig táblázatban mutatja be. Az adatokkal való „bűvészkedésnek” egy jó példáját láthatjuk itt. A Szervezet azt akarja elhitetni, hogy a növekedés látványos és a statisztikájuk alátámasztja a történelmükről eddig leírt spekulációkat. Ennek megfelelően még ha a bemutatott puszta adatok meg is felelnek a valóságnak (amit ellenőrizni nem lehet), nagyságuk egyáltalán nem kelt olyan hatást, ami egy Mindenható Isten munkájára emlékeztetne akár a legjobb hiszemű keresztényt is, nem még egy kételkedőt. A másik probléma, mégha növekedést is mutatnak, hogy jóval később keletkeztek az ún. aratás kezdetéhez képest és az sem egyértelmű, hogy a Világméretű növekedés című táblázat pontosan milyen típusú adatokat tartalmaz.
A Bibliatanulmányozások számának növekedése ugyan világos adattípus, mégsem teljesen korrekt a bemutatása. Lehet ugyanis azt ábrázolni, hogy a tanulmányozások száma növekedett, de a megkereszteltek száma köszönő viszonyban sincs a tanulmányozások számával és nem is várható csupán a tanulmányozások 8 milliós száma miatt a közeljövőben sem. Másfelől pedig az évek során jelentősen megváltoztatták azt, amit Bibliatanulmányozásnak neveznek. A 70-80-as években, ha egy személlyel rendszeresen heti 1-2 órás beszélgetéseket folytattak jó néhány héten vagy hónapon keresztül, akkor nevezték csak Bibliatanulmányozásnak. Ma már a szántóföldi szolgálatot alkalmanként Bibliatanulmányozások bevezetése céllal is szervezik, ami jelentheti egyeseknek azt is, hogy már az 1. alkalommal folytatott 5 perces beszélgetést is annak tekintik, ha a házigazda visszahívja őket. Hivatalosan csupán a 3. ilyen 5 perces beszélgetés után lehetne tényleges tanulmányozásnak tekinteni, tehát 15-20 perces beszélgetés után már igen, amit akár néhány napon belül is lefolytatnak, de mint annyi mást, ezt is elég rugalmasan kezelik egyes hírnökök. Tehát ilyenre változott az a tanulmányozás, amiből 8 milliót is vezetnek manapság. Így nem csoda, ha a tanulmányozások száma milliós nagyságrend, a keresztelkedéseké pedig 2-3 százezer között mozog évente és évek óta. A növekedés ugyan kirobbanónak távolról sem nevezhető, de tény, hogy látszik és egy „akármilyen” szervezetben még különleges is lehetne, de biztosan nem Jézus Krisztus közvetlen irányítása mellett. Aki a statisztikát más szempontok szerint is hajlandó megvizsgálni, annak pedig egyértelmű, hogy miért. A többi adat bemutatásának demonstratív jellege legalább ilyen kérdéses, mint a tanulmányozásoké és egyáltalán nem biztos, hogy Jézus Krisztus is olyan büszke rá, mint amilyen a szervezet.
A 89. oldali táblázat címe, Világméretű növekedés: Mindössze 10 állam van bemutatva, kiragadva a több mint 230-ból, ahol Jehova Tanúi jelen vannak. Természetesen növekedésről szólnak mind a 10-zel kapcsolatban, hisz ez a cél. De tudni kell, hogy a megkeresztelt tanúk számáról, ill. annak változásáról soha semmilyen pontos adat nem jelenik meg nyilvánosan. Sem a megkereszteltek összlétszáma nem ismert, sem a kiközösítettek, vagy elhagyók száma. Kizárólag az adott évben megkeresztelkedők 2-300 ezres számát írták le eddig nyilvános statisztikákban. Általában hírnökszám szerepel a kereszteltek helyett, de abból is kettő van, hírnök átlag és hírnökcsúcs.
Ez a grafikon tehát már ott félrevezető, hogy nem nevezi meg, hogy a kettő közül melyik adatot használja. Persze ez nem nagy baj, mert ha a növekedést lehet hírnökszám alapján pozitívan beállítani, akkor a csökkenéshez is ezt kell figyelembe venni. Bár a szervezeti kiadványok a hírnökszám csökkenéséről sem szívesen nyilatkoznak konkrétan, de azért ezt az adatot mégis csak nagy pontossággal ki lehet következtetni a táblázatokból. Egyáltalán nem mellékes ui., hogy a Jézus Krisztus vezette igaz vallás az aratás finisében a vonzerőn kívül rendelkezik-e megtartóerővel is! Meg lehet vizsgálni a közzé tett adatokból, hogy a szervezet vonzerején kívül, amit igyekszik minden mást kizárva bemutatni, milyen a megtartóereje, ami ha a vezetőtestületnek nem is, de Jézusnak biztosan fontos, hiszen még példázatot is mondott a jó pásztorról, aki a nyáj minden tagjának a megmaradásán odaadóan munkálkodott.
A következő 1. számú táblázat a Királyság könyv-ből (89. oldal) valóban impozáns növekedést mutatnak. Természetes a nullához közeli kiinduló állapotból bárhová eljutni, több száz, esetenként több ezer százalékos növekedést mutat, akár rövid idő alatt is. Főleg azzal a nagyon egyszerű logikával, ahogyan a táblázat szemlélteti a növekedést.
Ezek az adatok ugyanis, amiket a kirakatba tesznek, mást is megmutatnak, és ehhez csupán ragaszkodni kellett volna a címben vagy az alcímben meghatározott szempontokhoz és máris más a konklúzió.
Mindjárt az első ország, Ausztrália esetében azt látjuk, hogy 25 év alatt 19 853 új hírnök csatlakozott. Ez a 2013-as és az 1987-es hírnökszámok különbsége. A táblázat alapján azt hihetnénk, hogy 19 853 személyt „arattak” 25 év alatt, pedig Ausztráliában a kérdéses időszakban, ennek több mint a kétszerese, 52 530 személy keresztelkedett meg! A szervezet által közzétett évenkénti keresztelkedési adatokból ugyanis ez a szám adódik össze2.
Learatva és begyűjtve azok vannak, akik megkeresztelkedtek, így a gyülekezet tagjaivá lettek. Tehát, ha 1987-ben 46 170 ausztrál hírnök volt és megkereszteltek hozzá 25 év alatt még 52 530-at, akkor 2013-ban 98 700-an kellene lenniük.
Miért mutatja akkor a táblázat ennek csupán a 2/3-át, 66 023-at?
Ha 32 677 személy eltűnik a begyűjtött 52 530-ból, Jézus Krisztus nyájából, az aratásnak több mint a fele, az nem lehet véletlen!
A magyarázat egyszerű, ennyien váltak tétlenné vagy el is hagyták a szervezetet. Ezt az adatot semmiképpen nem lehet figyelmenkívül hagyni, ha Jézus Krisztus jó pásztora, a Lukács 15:4-ben, egyetlen %-os veszteséget sem engedett meg a nyájában.
A prédikálás tényleges eredménye az összes megkeresztelt személy, 1987-2013 között! Azok is, akik időközben elmaradtak, lelassultak, esetleg elhunytak. Ilyen összesítés azonban nincs egyetlen nyilvános szervezeti táblázatban sem.
Az itt következő táblázat ki van egészítve ezzel az adattal, az eredetileg bemutatott 10 állam esetében, 1987 és 2013 között. Különösen az utolsó oszlop érdekes, ami azt mutatja, hogy 100 keresztelkedőből, hányan lesznek tétlenek, esetleg el is különülnek a szervezettől a megfigyelt időszakban. 100 ausztrál keresztelkedő közül 62 nem maradt a szervezetben, francia pedig 72 távozott vagy közömbössé vált. Ha az újonnan keresztelkedőkhöz viszonyítjuk a szolgálatot abbahagyók számát, akkor a szolgálat iránti lelkesedés jelentősen csökken a bemutatott országok esetében. Ha valaki a szervezet tagjaként még negyed órát sem képes szolgálattal tölteni 6 teljes hónapon keresztül, akkor az gyakorlatilag nyíltan felvállalja, hogy őt már nem érdeklik a szervezeti dolgok és talán csak egy hajszál választja el a kilépéstől is.
| VILÁGMÉRETŰ CSÖKKENÉSa megkereszteltek eltünése 1987-2013, 25 év alatt | ||||||
| Ország | 1987hírnökszám | 25 évkereszteltjei | 87-es hírnökszám + 25 év keresztelkedői | 2013 valóshírnökszám | szolgálatotabbahagyta | TÉKOZLÁS |
| Ausztrália | 46 170 | 52 530 | 98 700 | 66 023 | 32 677 | 62 % |
| Brazília | 216 216 | 804 165 | 1 020 381 | 756 455 | 263 926 | 33 % |
| Francia o. | 96 954 | 105 574 | 202 528 | 124 029 | 78 499 | 74 % |
| Olasz o. | 149 870 | 205 428 | 355 298 | 247 251 | 108 047 | 53 % |
| Japán | 120 722 | 186 709 | 307 431 | 217 154 | 90 277 | 48 % |
| Mexikó | 222 168 | 732 814 | 954 982 | 772 628 | 182 354 | 25 % |
| Nigéria | 133 899 | 323 533 | 457 432 | 344 342 | 113 090 | 35 % |
| Fülöp-szig. | 101 735 | 214 468 | 316 203 | 181 236 | 134 967 | 63 % |
| USA | 780 676 | 1 011 653 | 1 792 329 | 1 203 642 | 588 687 | 58 % |
| Zambia | 67 144 | 193 206 | 260 350 | 162 370 | 97 980 | 51 % |
2. Táblázat
Ezek az adatok még emberi számítás szerint sem az eredményesség kimagasló bizonyítékai, mégkevésbé mondhatnánk ezt Isteni, vagy Krisztusi nézőpontból. Ha pedig mind a 10 ország átlagát nézzük, akkor is megdöbbentően sok, kerek 50%-os csökkenést látunk a keresztelkedések átlagához viszonyítva.
Ennek ellenére is növekszik a szervezet taglétszáma, viszont korántsem olyan mértékben, mint ahogyan azt a keresztelkedések és bibliatanulmányozások számai előrevetítik. Erre természetesen nem magyarázat az, hogy végidő van, meg bemunkált a nyugati világ, stb. Ezek a tendenciák, ha nem is a franciaországi arányokkal, de gyakorlatilag majdnem mind a 230 országban megfigyelhetők, ha megfelelő hosszúságú időszakot vizsgálunk. Ha nem 10, hanem az összes ország adataival számolunk, akkor azt látni, hogy csupán 4 millióval növekedett a tanúk száma világszerte 1990 és 2015 között, holott ugyanez idő alatt több mint 7,5 millió keresztelkedés történt. Tehát a jelenlegi 8 millió helyett, a kereszteltek száma, lehetne akár 12 milliót közelítő is, de több mint 3,5 millió hírnök hiányzik! Ha még azt a 2-3%-os elhalálozást is figyelembe vennénk, ami a társadalomban, így Jehova Tanúinál is valamennyi természetes létszámcsökkenést okoz, akkor sem változnának jelentősen ezek az arányok!
Hihetetlen, hogy a szellemi birodalomban tényleg megelégszenek egy világméretű 50%-os teljesítménnyel? A birkapásztor jobban szerette a háziállatait, mint az élenjáró Király a minden idők legnagyobb munkájában begyűjtött embereket? Az lenne az élenjárás, hogy napszámos aratóira nem figyel, nem igazítja el őket, hogy ez a veszteség nem megengedett?
Az iménti statisztika 2021-ben már több mint 6 évesnek mondható. Vajon változott a helyzet azóta? Eredményekről szól a fejezet, érdemes tehát megnézni annak a 7 évnek az átlagát is, ami a fent bemutatott, 2013 óta nyilvánosságra került a példának felhozott 10 államban.
Az utolsó oszlop megmutatja, hogy 2013. óta, mindössze 7 év alatt mégtovább csökkent a szervezet vonzereje. A megkeresztelkedők számához viszonyítva a veszteségek jelentősen növekedtek.
| FOKOZÓDIK A VILÁGMÉRETŰ CSÖKKENÉS(2014-20, 7 év alatt) | ||||||
| Ország | 2014hírnökszám | 6 évkereszteltjei | 2014 hírnökök +keresztelkedés | 2020hírnökszám | szolgálatotabbahagyta | TÉKOZLÁS%-ban |
| Ausztrália | 66 484 | 9 439 | 75 923 | 67 975 | 8 107 | 86 % |
| Brazília | 767 449 | 217 667 | 985 116 | 888 581 | 109 129 | 50 % |
| Francia o. | 124 298 | 18 001 | 142 299 | 131 071 | 12 479 | 69 % |
| Olasz o. | 248 871 | 32 326 | 281 197 | 249 821 | 30 659 | 95 % |
| Japán | 215 294 | 14 799 | 230 093 | 211 494 | 17 655 | 119 % |
| Mexikó | 802 903 | 181 227 | 984 130 | 863 625 | 121 540 | 67 % |
| Nigéria | 329 757 | 91 759 | 421 516 | 341 873 | 53 640 | 58 % |
| Fülöp-szig. | 190 930 | 66 758 | 257 688 | 225 339 | 36 692 | 55 % |
| USA | 1 186 598 | 200 375 | 1 386 973 | 1 210 950 | 179 535 | 90 % |
| Zambia | 168 693 | 83 433 | 252 126 | 200 287 | 45 729 | 55 % |
3. Táblázat
A 10 állam veszteségei, kivétel nélkül, 50% felett vannak.
Japánban többen, fordítottak hátat a szervezetnek vagy a szolgálatnak, mint ahányan megkeresztelkedtek, 119%-ra növelve így a veszteséget.
Ez a szám az ausztrál, amerikai és olasz keresztelkedések esetében is nagyon közel van a 100%-hoz.
Az átlagos veszteség a 10 ország esetében 71%, 7 év alatt!
Jézus példázatának arányaival élve, Jehova Tanúi vezetőtestülete úgy engedett el 71 bárányt a 100-ból, hogy még csak meg sem említi őket a statisztikájában.
Ha Jézus Krisztus vezetésével az amúgy sem kirobbanó teljesítményű begyűjtés, ami a start (1914) után 5 évig el sem kezdődött és később is csak nagyon döcögősen indult be, csupán ilyen eredményességet mutat napjainkban is, ez egyáltalán nem alapozza meg azokat a katartikus kijelentéseket, melyek a szervezet növekedésével és annak Isteni áldásaival kapcsolatban olvashatók. Ha Noé történeténél is ilyen arányban vigyázott volna a Teremtő a begyűjtöttekre, akkor a tervezett 8 főből, legalább 5 elpusztult volna. Az állatokat most hagyjuk is! Vagy, ha az egyiptomi kivonulásnál ekkora lett volna a veszteség, akkor nem csak a fáraó serege, hanem az izraeliták minimum 71%-a is elpusztult volna a tengerben.
Ha a többi harcaikban, nem „0”%-os, hanem 71% arányú emberveszteségeik lettek volna, az mennyire dicsérte volna a Teremtőjüket?
Pedig azok harcok voltak ahol lehet számítani veszteségre.
Amiről viszont itt a 9. fejezet beszél, az ARATÁS! Békés és hétköznapi dolog és állítólag Isteni vezetés mellett zajlik! Mi történhetett? Mennyire lenne hiterősítő, ha Jézus 12 apostola közül csak 5 vagy még kevesebb maradt volna hűséges?
Ha bárki azt mondja erre, hogy értelmetlen hasonlatok, gondoljon bele, hogy az az aratás amihez Jézus hasonlította a végső begyűjtést, úgy zajlott az ókorban, egészen a gépesítés koráig évszázadokon keresztül, hogy minden SZEM-re ügyeltek az aratók. Egyesével felszedegették a tallózók az elhullott szemeket, kalászokat. Nem volt 70%-os vagy azt meghaladó veszteség! Úgy meg aztán végképp nem, hogy learatják, be is gyűjtik, majd a jelentős részét hagyják kiszóródni, vagy maguk szórták volna ki szándékosan.
Pont Jézus aratna úgy, hogy több mint 3 millió lelket elveszít közben?
Ha egyszer kész volt az életét adni bűnösökért, akkor miért hagyná veszni azokat akik már begyűjtésre kerültek?
Soha nem mondta egyetlen tanítványának sem, ha azok pl. kérdezni merészeltek tőle, hogy hitehagyó vagy, nem étkezek veled és többé nem is köszönök neked, mint ahogy a szervezetben ez a gyakorlat.
1991-ben 3100 óra ráfordítás után keresztelkedett 1 személy.
2000-ben ez már 4000 óra volt egyetlen személyre számítva,
2010-ben 5300 óra,
2016-ban pedig 7300 órát kellett egyetlen személy keresztelésére fordítani, több mint a kétszeresét a 25 évvel azelőttinek! Ezek nagyon nagy számok ahhoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni. Meg sem közelíti Jézus és az apostolok hatékonyságát.
Miért nem emlékezik meg a Szervezet ezekről a tömegekről, ha már ekkora energiát fordítottak a begyűjtésükre?
Úgy tesznek, mintha nem is léteznének, pedig ezek az arányok ott vannak a táblázatokban. A legtöbb gyülekezetben meg lehet tapasztalni, mennyire nem foglalkoznak ezekkel a példázatokkal és azok tanulságával, ami szerint a begyűjtötteket óvni, védeni kell és az elkóboroltakat pedig meg kellene keresni. Mivel a statisztikára éhes szervezet táblázataiban ilyen tevékenységeket nem tartanak nyilván, így aztán sok esetben a feladatot sem végzik el. Ettől függetlenül pásztoroknak érzik magukat azok is, akik egyáltalán nem vigyáznak a nyájra. De nem csak azok a helyi pásztorok a felelősek az ilyen gyalázatos statisztikákért, hanem azok is, akik egy egész szervezetet építettek fel és tartanak fenn úgy, hogy az ilyesmit teljesen rendben valónak látják. Nincs számonkérés, felelősségre vonás. Azok a pásztorok is kikövetelik maguknak a tiszteletet, akik miatt nem gyarapszik, hanem inkább fogyatkozik a nyáj.
Látható tehát, hogy a gyülekezetek legalább 50%-kal lehetnének nagyobbak, ha a pásztorkodás a Krisztusi módszerekkel történne.
Mennyi erőfeszítés, szolgálat, újralátogatás, bibliatanulmányozás kell, amíg egy személyt elvezetnek a keresztelkedésig! És ha már benn vannak, utána ennek az energiának a töredékét képtelenek a megtartásukra fordítani. Inkább mennek több száz órát kutatni további lehetséges újak után, mint egy kis kedvességgel, figyelmességgel, udvariassággal a szokásos együttlétek alkalmával, nem külön, pluszban, csak a heti összejöveteleken, jó hangulatot teremtve, színvonalas programokkal vigyáznának Jézus Krisztus bárányaira!
A helyi gyülekezetekben tehát pontosan meg lehet figyelni azt a trendet, amit a világméretű számadatok is mutatnak.
Talán másnak is eszébe juttatja ez a fejezet és táblázatai azokat a Krisztusi szavakat, amikor azokról beszélt, akik nem az Ő módszerével végzik a gyűjtést, azok valójában tékozolnak.
Mi másnak lehetne nevezni a begyűjtött ausztrálok 86%-nak szó nélküli elvesztését?
Begyüjtött ausztrálok €€€€€€€€€
Eltékozolt ausztrálok €€€€€€€€
vagy a franciák 69%-át,
Begyüjtött franciák €€€€€€€€€
Eltékozolt franciák €€€€€€
az amerikaiak 90%-val
Begyüjtött amerikaiak €€€€€€€€€
Eltékozolt amerikaiak €€€€€€€€
és még sorolhatnánk.Ami történik, arra találó Krisztusi minősítés Isten Igéjében a „tékozlás”.Magának a tékozlónak a feljegyzéseiből bizonyítható a saját bűne.
