TÉMA: Jehova gondoskodik eszközökről, hogy mindenkinek megtaníthassuk az igazságot.
A prédikálás eszközpalettája ugyanazok miatt az okok miatt nem dicsőséges, mint az előzőekben (7.fej.) tárgyalt módszereké. Ugyanis bármilyen eszközzel pontatlan, hamis, vagy hazug dolgokat terjeszteni az nem dicsőség, hanem szégyen, sőt bűn. Arról pedig a korábbi 6 teljes fejezeten keresztül meg lehetett győződni, hogy a Bibliakutatók prédikálásának tartalma történelmük hosszú évtizedei alatt más jelzőkkel nem nagyon illethető többségében, hiszen ezeket a könyv szerzői maguk is helyenként kikerülhetetlennek tartották.
Hiába is próbálnánk felidézni olyan bibliai eseményt, helyzetet, vagy kort, amikor az eszközök mennyisége és változatossága volt a döntő bizonyítéka az Isteni támogatásnak. Nem volt ilyen. Márpedig ez a fejezet szinte kizárólag a szolgálatban alkalmazott eszközök ötletességében és egyediségében keresi és véli megtalálni az Isteni támogatottság bizonyítékát, a tartalmi problémákat teljesen figyelmen kívül hagyva. Ha már ezt a feladatot adja a szervezet, nézzük mit is tartanak olyan szenzációsnak az ún. jó hír terjesztésével kapcsolatban, és azok az ún. „eszközök” mennyire szenzációsak.
Az első 7 bekezdés a különféle nyelvekre történő fordítások mennyiségét méltatja, a korabeli előadások gramofonos terjesztését valamint a prédikálókártyák használatát. Az 1. bekezdés, a megszokott módon bibliai hátteret fabrikál a kiválasztott témának. Ebben az esetben a különféle nyelveken való tanúskodás 1. sz-i adományát a 20. sz-i fordítói tevékenységekkel állítják párhuzamba. A disszonancia feltűnő, hiszen a fejezet címe, az alcím és a téma meghatározása is mind az eszközökre irányítja a figyelmet, miközben a felhozott bibliai példa nem tartalmaz semmiféle eszközt. Az 1. sz-ban a nyelvek adományát a szellem által Istentől kapták csoda útján, ami pedig ennek a mai megfelelője lenne a Királyság könyv írói szerint az az, hogy napjainkban a vezetőtestülettől engedélyt kapnak fordító csoportok, hogy további képzésben vegyenek részt. A mai „adomány”, tulajdonképpen egy szerzett, tanult képesség, méghozzá azokból az iskolákból elsajátítva, melyet a tanulók már korábban elvégeztek a „világi” oktatás keretében. A szervezet nyújtotta lehetőségek ezt az alapot használják arra, hogy a fordítási módszereket egységesítsék a teljesítmény maximalizálása érdekében. Az egész folyamathoz Isten annyiban járul hozzá nyilvánvalóan, hogy a fordítandó anyagot, a Szentírást biztosította évezredekkel korábban.
Attól függetlenül, hogy a szervezet most is túloz és összekeveri a fogalmakat mindjárt a téma elején, meg lehet jegyezni, hogy a munka amit végeznek rendkívüli. Több ezer fordító munkáját összehangolni, hogy több száz nyelvre fordítsanak szövegeket, egységes szellemben határidőket figyelembe véve, azonos minőségben, ez lehetne akár elismerésre méltó is. De a fordítói tevékenység méltatása ezzel ki is merül, hiszen a technikai dolgok és ezek megszervezése, összehangolása a 20-21. sz-i eszközökkel és körülmények között, egyáltalán nem szolgál cáfolhatatlan bizonyítékkal arra, hogy mindezt Jehova irányítja a Király Jézus Krisztus által. Mégkevésbé lehet alátámasztani a Máté 28:19,20 szavaival, mert azokban a versekben fordításról szó sincs.
A 2. bekezdés és a hozzá tartozó széljegyzet is a nagy számok bűvöletében próbálja a szervezet tevékenységének szent és Isteni küldetésszerűségét bizonyítani, miközben egyszerűen figyelmen kívül hagyják, hogy pusztán kiadványok gyártása és lehetőségek biztosítása, mint pl. az anyagok közzététele az interneten, nem ugyanaz, mint amire az 1. bekezdés szemléltetésével utaltak. Az 1.sz-ban az apostolok, a szellemtől kapott nyelvek ajándékával, Jézus Krisztus szolgálatáról, haláláról és áldozatáról tanúskodtak, közvetlenül embereknek, akik hallgatták őket, együtt voltak velük. Üzenetük és mondanivalójuk lényege soha nem változott meg. Sem azokon a kinyilatkoztatásokon nem változtattak, amit személy szerint kaptak a szellem által, sem azon, amit egymástól hallottak.
Ezeknek a tényeknek a fényében kell értékelni a széljegyzet által említett 20 milliárdos példányszámot. A kiadványok egy része tartalmilag egyáltalán nincsen kapcsolatban a Biblia jó hírével, mint pl. ez a történelem könyv sem. Azok a kiadványok pedig amik bibliai témákat dolgoznak fel, nem időtállóak így, ha a tartalmuk elavul, miközben a Szentírás üzenete nem változik, akkor a példányszám csupán múló dicsőség, az is csak néhány ember képzeletében, de egészen biztosan semmit sem jelent, a Teremtő értékrendje szerint. Csupán a példányszám alapján néhány náci, kommunista, vagy keleti vallási kiadvány is ugyanúgy Isteni gondviselést kellene, hogy jelentsen, de ezt nyilvánvaló és óriási tévedés lenne így gondolni. De, ha nem megyünk ilyen messzire, a Cselekedetek 19:19 bibliai példája is azt mutatja, hogy az 1.sz-i spiritiszta könyvek csupán a mennyiségük miatt nem jelentettek értéket a saját tulajdonosaiknak sem, miután az igazságot megismerték, ami az ő idejükben ténylegesen IGAZSÁGot jelentett és nem csupán „aktuális igazságot”.
A szervezet szinte misztikus jelentőséget tulajdonít a számadatoknak, de elég csak azt megnézni, hogy mire jutottak a jelenlegi leggyorsabb, internetes technológiával a jó hír terjesztésében az elmúlt 20 év alatt amióta elkezdték használni! A növekedés egyáltalán nem mondható kirobbanónak. Az hogy lépést tartanak a sátáni világ technológiájával, de annak használata nem manifesztálódik, a szervezet számszerű vagy minőségi növekedésében, miközben a honlapot állítólag Isteni áldás is kíséri, biztosan nem cáfolhatatlan bizonyíték az Isteni irányításra, csupán annyit jelent, hogy Jehova Tanúi bizonyos tekintetben egy modern szervezet és nem többet. Jézus pedig és az apostolai, semmit sem mondtak a modern technológiák Isteni támogatást bizonyító jelentőségéről.
A Király felszereli a szolgáit az igazság magvainak ültetésére
Nem lehet elégszer ismételni, de valahányszor az igazság, meg a jó hír kifejezések elhangzanak meg kell említeni, hogy sem igazságról, ebből következően pedig jó hírről sem lehet beszélni, ha azoknak az ismereteknek a hirdetéséről van szó, amikről eddig a fejezetig már többször bebizonyosodott, hogy tévedések, türelmetlenségek és hamis várakozások voltak, ennélfogva évtizedek óta nem is tanítják már. Az pedig még abszurdabb, hogy Jézus Krisztus tévedések és elgondolások terjesztésére felszerelné a szolgáit.
A 3. bekezdés hiába kezdődik Jézus szemléltetésének felidézésével, az érvelés hamis marad, hiszen ebben a szemléltetésben sem találni egyetlen egy eszközt sem ami a királyság magvának terjesztését elősegítené. Ahhoz, hogy Jézus szemléltetéséből az jöjjön ki amit az alcím írója szeretne kierőltetni, az kell, hogy egy másik szemléltetést kapcsoljanak hozzá, amit viszont Jézus eredetileg nem használt. A kertész és a különféle eszközei. Jézus szemléltetése magvetésről és különböző talajfajtákról szólt, nem kertészről és eszközökről. Érthető volt 2000 éve és ma is. Ezt kertészkedéssel és változatos eszközökkel színezve, erőltetett és más lesz a tanítás. Annál is inkább, mivel az alcím szerint ezekkel az eszközökkel állítólag Jézus szerelte fel a szolgákat, de csupán 3 mondattal később pedig az eszközök korlátozott használhatóságáról beszélnek.
A jó hír különböző nyelvekre való fordítás folyamatának bemutatását minden bizonnyal jól kidolgozottnak és bizalomerősítőnek gondolták a könyv szerzői a 79. oldalon. Itt egy kiemelt rész foglalkozik ezzel. A fordítások kiinduló nyelve az angol, még az Új világ Biblia esetében is. Tehát nem az eredeti szövegekből lesz közvetlenül annak a 63 nyelvnek valamelyikére fordítva, hanem angolból és ez minden Úvf példánynak ott található a kiadói oldalán. Természetesen bibliafordítást készíteni még így is nagy feladat, de hogy milyen minőséget lehet egy fordítás fordításával elérni, arra következtetni lehet a számtalan kritikából.
Ha szükséges tudatni a világgal, hogy ekkora energiákat képesek fektetni, Őrtornyok, napiszövegek, programfüzetek, eldobható meghívók és egyéb szóróanyagok, vagy akár az angol Biblia más nyelvekre fordítására, ill. az angolról fordítók kiképzésére, vajon miért nem tudósítanak arról, hogy az angol nyelvű UVF fordítói milyen alapanyagokból dolgoztak és milyen képzésekben vettek részt? Egyáltalán kik voltak?
Miért mellékes a Biblia előállításánál a fordítók képzettsége, szakértelme, hogy a kilétüket ne is említsem, míg egy énekeskönyvnél, vagy egy egyszer használatos munkafüzetnél kardinális kérdéssé válik, amit oldalakon keresztül ecsetelnek, videókon mutatnak be, hogy az átlag tanú figyelmét eltereljék a legfontosabb kiadvány, az Isten szavának hitelessége utáni érdeklődésről?
Nyilvánvaló ugyanis, ha felvonultatják a milliárdos példányszámok előállítására képes apparátust, és az angolról való fordítói képzéseket, nem sok tanúnak fog eszébe jutni, vagy lesz bátorsága megkérdezni, hogy vajon ugyanígy értenek a Biblia eredeti héber és ógörög nyelveihez is?
Ha a Bibliafordítás pontosságán, hitelességén az örök életünk múlik, akkor hogyhogy nem számít a fordítók személye és szakképesítése?
Tudna-e bármelyik fordító vagy vezetőtestületi tag is nyugodt maradni egy olyan orvosi beavatkozásnál, ahol csak annyit tud az orvosáról, hogy valószínűleg ért a gyógyításhoz?
Váltogatja ugyan a módszereit, mert azok nem mindíg válnak be, de nagyon alázatos és elfogadja a helyreigazítást, ezért lesz biztonságban a beteg a kezei között. A nevét és a végzettségét pedig a szerénysége miatt nem közlik senkivel. Az a néhány millió beteg, akik eddig csalódtak benne, mind rosszindulatú ellenséges, és Sátán műhelyének segédei. Ok nélkül támadják!
A 79. oldal címe: Jó hír több mint 670 nyelven.
De ez nem azt jelenti, hogy a szervezet Bibliája több mint 670 nyelven érhető el! Pedig a jó hír a Bibliában van! És senki nem parancsolta, hogy a jó hírt úgy kell terjeszteni, hogy át kell másolni más könyvekbe, más címeket adni neki, és mégis ugyanakkora jelentőséget tulajdonítani a kivonatoknak is mint az eredeti, teljes szövegű Szent Bibliának. 670 nyelven tehát nem jó hírt, hanem olyan irodalmat terjesztenek, amelyek tartalmaznak ugyan bibliai hivatkozásokat, de azokhoz annyi emberi magyarázat tartozik, hogy szinte válogatás nélkül bármire képesek alkalmazni a szövegkörnyezetükből kiragadott verseket, legyen szó a vének dupla anyagi megbecsüléséről, vagy soft és hard pornóról, vagy éppen arról, hogy Jehova megáldja a jw.org honlapot.
Ha tehát a jó hír a Bibliában lenne, és valamennyit azért hagyott a szervezet az Új világ fordításban is, akkor azt nem 670 nyelven, hanem csak 63 nyelven hirdetik. Persze ennél sokkal több Bibliafordítás létezik, amiket a tanúk is használnak, de ez a fejezet is mint minden hasonló írás a versengés szellemében dobálja be az adatokat, szembeállításokat, és lekicsinyléseket alkalmazva más felekezetek, vagy Bibliatársaságok munkásságával kapcsolatban. Erre további példát látunk majd a fejezet későbbi bekezdéseiben.
Előadásokról készült felvételek. Jézus Krisztus egyik eszköze, amivel felszerelte a szolgáit, a gramofon volt. John E. Barr a vezetőtestület egyik tagja, visszaemlékezésében állandó társnak nevezte, ami nélkül elveszettnek érezte volna magát.
Mit hirdetett Barr testvér a gramofonjával?
Az előző bekezdések utaltak az igazság hirdetésére, meg a jó hír terjesztésére, de a több mint 90-féle gramofonlemez Rutherford előadásait tartalmazta 1 milliónál is több példányban. Mivel ma már nem tanulunk Rutherford előadásokból, sem könyvekből, még hobbiból sem férhetünk hozzá, azok tehát már nem jelentenek sem jó hírt, sem igazságot. Ha pedig nem azok ma, soha nem is lehettek azok, mert ami a lényeg, hogy a bakelitek és a réztölcsérek, melyekkel állítólag „Jézus felszerelte többek között Barr testvért”, az 5. bekezdés szerint
„nem foglalta magában a tanítást, vagyis nem tudott hatással lenni az emberek szívére.”
A bekezdések könnyedén átsiklanak afölött, hogy a Jézustól kapott eszközök, gyakorlatilag használhatatlanná válnak bizonyos idő után.
Milyen jó hír és milyen igazság az, ami „nem tanít és nincs hatással az emberek szívére”?
Miféle szolgálat az a jó hír érdekében, amit a szolgák, akik végzik a munkát, nem tudnak megmagyarázni és „nem éri el az emberek szívét”?
Ezek a bekezdések arról szólnak, hogy a korabeli hírnökök egy része, szinte meg sem tudott szólalni a házigazdák előtt, nem hogy érvelni, még kevésbé a SAJÁT hitéről!
Ezeknek az embereknek a „hűséges társuk” a szolgálatban nem Jézus Krisztus volt, vagy angyalok, hanem egy készülék, amiről egy másik ember olyasmibe vetett hitét és meggyőződését játszotta le évtizedeken keresztül, amikről később kiderült, még az Őrtorony szerint is, hogy sátáni hazugságok voltak!
Aki ezt le merte írni, mint valami dicsőséges dolgot, nem gondolt bele, hogy a Teremtő miért ilyen módszerekkel dicsőítené magát? Az a Teremtő, aki Mózesnek, Illésnek, Jézusnak és az apostolainak a Bibliában megismert képességeket és csodatévő erőt adott, miért érné be ilyen nevetségesen ciki és hatástalan eszközökkel, még ha modernnek is számítottak a maguk idejében?
Bizonyságtevő kártyák. Vicces lehet az összejövetelen azt olvasni, hogy a prédikálókártyák átnyújtásánál egyesek azt hitték, hogy a tanúk nem tudnak beszélni, de valójában így volt! Ténylegesen nem voltak képesek önállóan megfogalmazni a személyes hitük és állítólagos meggyőződésük lényegét néhány figyelemfelkeltő mondatban! Úgy tűnik, hogy egyes esetekben szó nélkül zajlott a jó hír terjesztése, miközben a személyes kapcsolat lehetővé tette volna a párbeszédet is. Még arra sem voltak képesek, hogy megtanulják a kártyák tartalmát, mert kényelmesebb volt inkább szó nélkül átadni azt.
Vajon ez az eszköz méltó arra a beharangozásra, amit még a 3. bekezdés előtti alcím hirdetett, hogy Jézus Krisztus szerelte fel vele ezeket a félénk testvéreket?
A 7. bekezdés megválaszolja a kérdést, amikor kijelenti a Krisztus által ajánlott és támogatott eszközről, hogy meg voltak a maga korlátai. A vezetőtestület tehát azt állítja, hogy a Király olyan eszközzel szereli fel a szolgáit, aminek korlátai vannak.
Jézus Krisztus amikor kiküldte a tanítványait, azok hátrányos helyzetben voltak a gramofonok hiányában, vagy a prédikálókártyák nélkül? A szolgálatuk eredménytelen volt?
A bibliai példák világosan mutatják, hogy a jó hírhez és az igazsághoz semmi köze sincs annak, hogy mivel terjesztik, hány példányban és kinek a fenyegetésétől félve. Mózesnek és Áronnak kellett végrehajtani a küldetést és sikeresek is voltak. Dadogva, szorongva, de megcsinálták. És mennyire voltak büszkék arra, hogy az akkori világ uralkodójának és egész nemzetének tanúskodtak? Csak végezték kérkedés és gőg nélkül, amit Isten parancsolt nekik.
Valójában már ezek a bekezdések is bizonyították, hogy az emberi eszközöket, bármi is legyen az, Krisztusi felszerelésnek tekinteni túlzás és félrevezetés. Amivel az Isten emberének fel kell szerelkeznie az a Szentírás! Azt olvassuk erről az eszközről, aminek évezredek óta nincsenek korlátai, mint a bizonyságtevő kártyáknak és eléri az emberek szívét, nem úgy mint Rutherford lejárt lemezei:
„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” (2.Timotheus 3:16,17)
„A „hiánytalanul felkészített” kifejezéssel fordított szó az eredeti nyelven betű szerint azt jelenti: ’felszerelt’.” w.2008.03.15. 15.o.17.bk.
MILYEN ESZKÖZÖKKEL PRÉDIKÁLNAK témában a könyvek és azok terjesztése is helyet kapott. Érdekes megfigyelni, hogy a könyvek címszó alatt, mindössze 2 fajtát említenek meg. Az egyik a szolgálatra felkészítő iskola tankönyv/ek, a másik csoport az alaptanításokat tartalmazó könyvek közül néhány.
Az előző két oldal fejtegetése, a fejezet témájával együtt, aziránt keltenek várakozást, hogy a bemutatott eszközök ill. az igazság és a jó hír, milyen viszonyban voltak egymással a vizsgált időszakokban. A 8. bekezdés azonban olyan könyvre hivatkozik először, ami valójában bibliai igazságokat nem is tartalmazott, csupán módszereket és beszédtechnikákat.
A következőként bemutatott két könyv már alapigazságokat érintett, de csak felszínesen. Ezek a zsebkönyvek mégis a 70-es évek után egészen a mai napig, elegendőek voltak ahhoz, hogy valaki a szervezethez csatlakozhasson és utána viszonylag rövid időn belül felvigyázó legyen (ha férfi), azok minden felelősségével, hatáskörével, bizalmi, bírói, tanítói jogköröket is korlátozás nélkül gyakorolva.
Az „Igazság mely örök élethez vezet” c. könyv terjesztésének impozáns számadatain túl nem sokat tudunk meg róla a 9. bekezdésből, nyilván azért, mert „elavult igazságok” vannak benne.
De ha már utalnak rá, érdemes 1-2 idézet erejéig megállni mellette, mert különösen a hamis vallás és a képmutatás azonosítására szolgáló fejezeteinek néhány bekezdése a mai napig tökéletesen használható módszereket tartalmaz. Éppen ezért a forgalomból régen kivont könyv ma is működő és érvényes megállapítása, pl. a 2. fejezet 5. bekezdése (12.o.) így szól:
5 Nemcsak azt kell megvizsgálnunk, amit személy szerint, mi hiszünk, hanem azt is, amit az a vallásszervezet tanít, amellyel kapcsolatban vagyunk. Vajon tanításai teljesen összhangban vannak-e isten Igéjével, vagy emberi hagyományokon alapulnak? Ha szeretjük az igazságot, akkor semmit nem kell félnünk az ilyen vizsgálattól.
A szervezet tanításai esetében, nem hogy a Bibliát nem követik, de sokszor még emberi hagyományokra sem alapoznak, mert időnként teljes mértékben megsemmisülnek és vadonatújakkal cserélődnek le bizonyos tanítások. Lényegében erről szólt az egész könyv idáig.
Még mindig az Igazság könyvből idézve, a 14. fejezet 10. bekezdése (124.o.) így szól:
10 Kezdetben az ember hajlamos feltételezni, hogy csak egyetlen lelkész rossz, vagy csak bizonyos egyházak nem járnak el helyesen. De mi a helyzet akkor, ha az a pap, aki lejáratja a Bibliát, továbbra is hivatalában marad? És mi van akkor, ha az egyháztagok, akik rosszat tesznek, továbbra is jó hírnévnek örvendenek? Akkor ideje, hogy szembe nézzünk a tényekkel, hogy a rossz gyümölcsök magát a vallásszervezetet jellemzik. Ha ez így van, akkor minden esetben megállapítható, hogy a szervezet tanításai nincsenek mind összhangban a Bibliával. Ha olvastad ennek a könyvnek előző fejezeteit és megfigyelted a bennük idézett bibliaszövegeket, nyilván felismered, hogy ez találó arra a vallásra is, amellyel te kapcsolatban vagy. Ha pedig így van, akkor komoly probléma előtt, állsz. Az előtt a probléma előtt, hogy döntened kell: vagy elfogadod a Biblia igaz tanítását, vagy elveted ezt olyan tanítás javára, melyet a Biblia nem támogat. (Cselekedetek 17:11) Természetesen neked magadnak kell eldöntened, hogy mit teszel. Gondosan mérlegeld azonban a dolgokat, mivel a döntésed kihat az Istenhez való viszonyodra és az ő új rendszerében való örök élettel kapcsolatos kilátásaidra.
Vajon a vezetőtestület nem járatta le a Bibliát azokban a több mint 200 rendbeli téves tanításokban, melyeket a kiadványaikban eddig megjelentetett??
A sajnálkozás, vagy bocsánatkérés legcsekélyebb jele nélkül még közzé is teszik a hozzá nem értésük bizonyítékának listáját, mintha az valami büszkeségnek számítana, hogy Isten és Jézus Krisztus nevében tévtanításokat hirdettek, a megalakulásuk pillanatától kezdve még a közelmúltban is, a legkülönfélébb témákban.
Miközben ezek a bekezdések és a 2-es számú széljegyzet felsorolnak vagy 6 különböző szervezeti kiadványt a bibliai alapigazságok tanításának terjesztésére, egészen az 1920-as évektől napjainkig, addig a Biblia alaptanításai évezredek óta semmit sem változtak.
Vajon ennek semmi jelentősége nem lenne? Csakis a példányszámok számítanának Jézus Krisztusnál is?
Ha ezeknek a könyveknek:
Isten hárfája,
Az Isten legyen igaz,
Igazság mely örök élethez vezet
Örökké élhetsz …
Ismeret mely örök élethez vezet,
Mit tanít valójában a Biblia
a tartalma „alap!”, az alaptanítások kifejezésből, akkor miért nem tűnik fel senkinek, hogy 100 év leforgása alatt 6x is hozzá kellett nyúlni az alapokhoz?
Ha mindezekhez a változtatásokhoz Jézus Krisztusnak bármilyen köze is lenne, akkor miért nem tűnik fel neki sem, hogy Atyja viszont évezredekig nem változtatott az alapokon, az Ő Szava ugyanaz, mint régen?
Az ALAP-nak pont az a lényege, hogy az a legszilárdabb, mozdíthatatlan, változtathatatlan! (Zsidók 13:8) A Szentírás is használja ezt a kifejezést, de sehol nem olyan rugalmasan, mint ahogyan a szervezet ezt megengedi magának. Ezek után pedig azzal büszkélkedni, hogy hányféleképpen és hány száz millió példányban hajtottak végre változtatásokat a Biblia alaptanításaiban, az egyszerűen elképesztő!
Érdekes módját választották a világrekordok bemutatásának is a 83. oldalon a Bibliákról szóló sávdiagrammban. Az alábbi illusztrációk csak a nyomtatott könyvben, vagy a letölthető pdf-ben találhatók meg, a jw.org library-ben képek helyett csak szöveges táblázat van.
Az az aránytalanság amit mutat, már első ránézésre is feltűnő, az 5 milliárd : 201 millió viszonyának ábrázolása a sávdiagrammon. Az 1 milliárd a lap margójáig ér, így a rekordot, az 5 milliárd végét, már az olvasónak kell odaképzelni valahová a „levegőbe”. Pedig a diagrammal való ábrázolásnak nem az a lényege, hogy képzelődjünk, hanem az, hogy szemléletese a valós arányokat!
Főleg akkor, amikor VILÁGREKORDRÓL van szó!!!
Vajon véletlen az ilyen torz ábrázolás és kizárólag arról lenne szó, hogy nem fér el az 5 milliárdos sáv az oldalon?
Vagy inkább egy kicsinyes igyekezet, hogy relativizálni próbálják más vallások, szervezetek, vagy egyének jóravaló törekvéseit és nyilvánvaló eredményeit.
Talán nem hajszálpontos a 2.) ábra sem (amit én szerkesztettem), de legalább megpróbálja arányosan bemutatni az adatokat, hiszen ha már VILÁGREKORD a 83. oldal címe és Jézus Krisztust is folyamatosan belekeverik a rekordok hajhászásába, a fejezetcímtől kezdve, akkor nem illő pont a rekorder teljesítményéből 70%-ot elcsalni!
Az a szervezet, amelyik jól ismeri a bibliai történetek és szereplőik nyílt és őszinte bemutatását, vajon miért érez állandóan késztetést, hogy a legkicsinyesebb módokon is félrevezessen annak érdekében, hogy a valóságosnál majdnem 5x jobbnak tüntesse fel magát?
A szervezet is kinyomtatott 201 millió Bibliát 63 nyelven, ami nem kis teljesítmény. Még akkor sem, ha mások a 25-szörösénél tartanak már és nem csaltak annyit a tartalomban sem. Senki nem vár el egy ilyen kicsi szervezettől akkora teljesítményt, mint amit a nagy Bibliatársaságok együttesen és sokkal korábban kezdve, elvégeztek már!
Ha mégis bárki azt gondolná, hogy ez a fejtegetés fölösleges, nevetséges vagy jelentéktelen, mert a szervezet által bemutatott arányok rendben vannak a fenti 1.) ábrán, ill. a nyomtatott anyagokban, az figyelje meg, hogy az ott alkalmazott módszerrel, tehát a szervezet saját „szemmértékével”, hogyan festene a mormon egyház, ill. az amerikai nyugdíjasok folyóiratainak bemutatása a következő képeken!
Még ha arányosnak is mondható a kép önmagában az adatokra és a sávokra nézve, a riválisnak tekintett egyház irodalmát szükségtelenül észrevehetetlenre kicsinyíti, a szervezeti folyóiratokhoz képest, holott bőven lenne hely hosszabb sávok alkalmazására.
Ha az 1.) ábrán alkalmazott módszerükkel jelenítették volna meg ezeket az adatokat is, vagyis ötszörös különbséggel a „rekorder” és a „loser” között, akkor a mormon folyóiratot és a nyugdíjasokét is 5-szörösre kellett volna növelniük és valahogy így nézne ki a kép:
Bár a nyugdíjasok kiadványánál lett feltűnőbb a változás, de így már legalább a mormonok munkája is láthatóvá vált, nem úgy mint a szervezet eredeti ábrázolásában. Persze így a különbségek már nem olyan látványosak a szervezeti irodalomhoz mérve, de ha nem számított az 1.) ábránál … !
Lehet erre azt mondani, hogy nincs jelentősége és egy tanú olvasó a legyintése mellett még azt is megjegyezné, hogy mit számít a hamis vallásos, vagy világi irodalom hiteles bemutatása, a melléjük írt számadatok akár helytállóak is lehetnek.
De vajon a hűség fogalmát a „kicsin” vagy a „sokon” Krisztus is ugyanilyen nagyvonalúan kezelné mint ők, vagy nagyrabecsült szervezetük? (Lukács 16:10)
Szüksége van ilyen „dicsőségre” a Mesternek?
Nyilvánvaló, hogy nincs és soha nem folyamodna ilyen pitiáner módszerekhez, csak azért, hogy téves tanításokat tartalmazó emberi irományokkal Guinness rekordokat érjen el?
Az ilyesmi kizárólag az öntelt, irigy, figyelemre és imádatra éhes emberek szánalmas eszköze az egojuk növelésére.
Mit lehet mondani a csalóka ábrázolások után, az oldal többi adatáról?
Pontosan látszik az a törekvés, hogy lehetőleg a szervezeti kiadványok kerüljenek ki győztesen a saját maguk által felállított kategóriákban és szempontrendszerben, hogy mindenki mást el lehessen könyvelni vesztes-nek. Csak azt nem veszik észre, hogy az égvilágon senkit nem érdekelnek az ilyen belterjes versengések. Megkockáztatom, hogy még a saját híveiket sem. Viszont így nyilvánvalóvá válik, hogy a szerzők nem csak a bibliamagyarázatokban inkorrektek, hanem még a statisztikai adatok szolgáltatásában és értelmezésében is.
Milyen összehasonlítási alap a példányszámoknál egy 8 lapos Ébredjetek folyóirat, ami kb. egy áruházlánc akciós újságjával mérhető össze, meg egy minőségi alapanyagból készült, méreteiben és tartalmában is egészen más, sokkal több kutatást igénylő magazin, az AARP The Magazine?
De ha már összehasonlítják a körtét az almával, azt ami nyilvánvalóan nem ugyanaz a kategória, akkor illene megemlíteni az Ébredjetek! példányszáma mellett, hogy a terjedelmét a tizedére csökkentették az elmúlt évtizedben. Ha nem is ilyen mértékben, de az Őrtorony is hasonló karcsúsításon esett át 2005 óta, miközben a sürgősség, a végvárás, meg hasonló buzdítások közepette nem ezt várná az ember.
Isten Szavának évezredes múltjához, fennmaradási körülményeihez és elterjedtségéhez, hogyan mérhető egy négyhavonta (2019) megjelenő filléres nyomdaipari termék, kétes értékű tartalommal?
Ha egy amúgy is rekordokat „vadászó” és kezelő kiadvány, mint pl. a Guinness könyv felveszi a listájára a szervezeti folyóiratokat, az rendben van, mert ugyanúgy mutatja be az adatokat, mint minden más esetben tenné. De a szervezet súlyos elfogultsága miatt a saját teljesítményével kapcsolatban, láthatóan képtelen tárgyilagos eredményt produkálni egy ilyen viszonylag egyszerű ügyben is, mint azok diagrammos ábrázolása.
Nem lehet szó nélkül hagyni a folyóiratokkal kapcsolatos bekezdéseket sem. Az Őrtoronyról csak mellébeszélnek, de az Ébredjetek!-ről hamisan állítja a 12. bekezdés, hogy a célja változatlan maradt az évtizedek során. Mivel a folyóirat célja világosan olvasható volt minden szám impresszumában a 2. oldalon, így az is nyilvánvaló volt, amikor ebben komoly változtatás történt. Úgylátszik a szervezet vezetői nem akarnak tudomást venni a változtatásról, pedig azt ők hajtották végre, mégis képesek úgy tenni 2017-ben is mintha annak az apróbetűs csalásnak semmi jelentősége nem lett volna.
1995. október 22-éig így fogalmazták meg az Ébredjetek! célját:
| Amiért az Ébredjetek! kiadásra kerül. Az Ébredjetek! az egész család felvilágosítására szolgál. Megmutatja, hogyan lehet leküzdeni a mai nehézségeket. Híreket közöl, idegen népekről tudósít, vallási és tudományos kérdésekkel foglalkozik. De ennél többet is tesz. A dolgok mélyére hatol, rámutat az aktuális események igazi jelentésére, ugyanakkor politikailag megmarad semlegesnek és egyetlen fajt sem emel a másik fölé.Ami a legfontosabb: ez a folyóirat megerősíti a bizalmat a Teremtő azon ígérete iránt, amely szerint egy békés és biztonságos új világ jön létre, mielőtt elmúlik az a nemzedék, amely tanúja volt az 1914-es eseményeknek. |
1995. november 8-ai számtól pedig megváltozott a cél időpontja, vagyis a Teremtő ígérete:
| Amiért az Ébredjetek! kiadásra kerül. Az Ébredjetek! az egész család felvilágosítására szolgál. Megmutatja, hogyan lehet leküzdeni a mai nehézségeket. Híreket közöl, idegen népekről tudósít, vallási és tudományos kérdésekkel foglalkozik. De ennél többet is tesz. A dolgok mélyére hatol, rámutat az aktuális események igazi jelentésére, ugyanakkor politikailag megmarad semlegesnek és egyetlen fajt sem emel a másik fölé.Ami a legfontosabb: ez a folyóirat megerősíti a bizalmat a Teremtő azon ígérete iránt, melyet egy békés és biztonságos új világra tett, amely hamarosan felváltja a dolgok jelenlegi gonosz, törvénytelen rendszerét. |
A változtatás jelentőségét nem lehet eltúlozni, mivel maga az impresszum írja szószerint azt, hogy az 5 mondat közül, a Teremtő ígérete az, „Ami a legfontosabb!”
Ez tehát jelentős változás, méghozzá a Teremtő ígéretének megváltoztatása!
Ha a Teremtő ígérete nem maradhatott változatlan, ami az 1914-es nemzedékre vonatkozott, 1995. november 8-tól, akkor mit mondjunk ma, 2017-ben arról az ígéretről? 1995-ben még csak nagyon gyanús volt az, hogy a 14-es nemzedék bizony elmúlhat anélkül, hogy a Teremtő ígérete erre vonatkozóan (már, ha tényleg Ő ígérte volna) megvalósulna, de az azóta eltelt 21 év alatt a gyanúból bizonyosság, tény lett. Vagyis
ELMÚLT A NEMZEDÉK!
Ha a folyóirat célkitűzéseinek a zöme változatlan is maradt, de a legfontosabb mondat, legfontosabb kifejezései nem! Ez nem tévedés vagy valaminek a meg nem értése. Ez egy szándékos, a tartalmára nézve pedig súlyos hazugság volt minden egyes példányban amikor megjelent, (mára ezeknek a hazugságoknak a száma már több százmillió) ugyanúgy, mint amit most állítanak róla a 13. bekezdésben. Ezen a tényen nem változtat az, hogy nem egy főcikk tanításáról, hanem egy apróbetűs részről van szó. A Teremtő biztosan nem a betűméret alapján ítéli meg, hogy mit terjesztenek a nevében. Az Ő ígéretébe vetett bizalmat nem lehet megerősíteni azzal, hogy emberek úgy írják át az ígéreteit, hogy az nekik ne legyen kényelmetlen, ha mégsem valósulna meg!
Az sem elhanyagolható, hogy az Ébredjetek! terjedelme az ötödére csökkent egy 14 éves időszak alatt, az éves kinyomtatott oldalszám tekintetében.
Amikor a kevésbé jelentőségteljes formai dolgok változnak, azt bezzeg részletesen és aprólékosan magyarázza pl. a 2006. januári szám a 3. oldal első bekezdésében, majd a második és harmadikban csalárd módon úgy folytatja, hogy a tartalom, vagyis „az Ébredjetek célja továbbra is ugyanaz … A folyóirat elsődleges célja az igazsághoz való szilárd ragaszkodás lesz.”.
A jó hír terjesztésének „királyi felszerelései” között találjuk magát a Bibliát is, ami ránézésre még illene is ahhoz a témához, amibe próbálják belevonni. Viszont az a mód, ahogyan ezt teszik a könyv írói, inkább visszataszítóvá teheti még azt az egyébként jó ügyet is, a Biblia terjesztését.
Ha megnézzük az évszámokat és az eseményeket a 14. bekezdésben, a szervezet egyéb írásainak segítségével megállapíthatjuk, hogy az az érdem amit a Bibliaterjesztés terén igyekszik görcsösen kisajátítani magának, azon kikkel kellene osztozniuk, ha legalább egy kicsit komolyan vennék saját, korábbi véleményüket. Az általános Biblia-terjesztést, ha közvetve is, de pont azok a bekezdések méltatják, melyeknek elsősorban az Úvf dicsőséges beharangozása, lenne a feladata.
1896-ban Russell testvér és a társai a kiadványok nyomtatásáért felelős testület nevét Watch Tower Bible and Tract Societyre változtatták, hogy szerepeljen benne a Biblia szó. Ez a változtatás helyénvaló volt, mivel mindig is a Biblia volt az elsődleges eszköz a Királyság jó hírének terjesztésére (Luk 24:27). A jogi testület nevével összhangban Isten szolgái lelkesen támogatták a Biblia terjesztését, és annak olvasására buzdítottak. Például 1926-ban a saját nyomdagépeinken kinyomtattuk a The Emphatic Diaglottot, ami a Keresztény Görög Iratoknak a Benjamin Wilson által készített fordítása. 1942-től a teljes King James Versionből mintegy 700 000 példányt nyomtattunk és terjesztettünk el. Mindössze két év múlva elkezdtük nyomtatni az American Standard Versiont, melyben 6823 helyen szerepel a Jehova név. 1950-re több mint 250 000 példányt terjesztettünk…
Csupán azt a változtatást, hogy a Biblia szót belefoglalták egy cégnévbe 1896-ban, elég jelentőségteljesnek képzelik ahhoz, hogy ezen kívül 30 éven keresztül (1926-ig) mást ne is említsenek a Bibliához való hozzáállásukkal kapcsolatban. Egyetlen szónak a módosítása a cégjegyzékben, szerintük akkora jelentőséggel bír 3 évtizeden keresztül, hogy az „esemény”, ill. a ráfordított „energia”, abba a listába emelik azt, amelyben Isten Szavának sokszorosítása és terjesztése is szerepel.
De ha egy vállalat nevébe felvenni a Biblia kifejezést, évekkel a megalapítása után helyénvaló változtatás, ez is tekinthető a prédikálás és a Bibliaterjesztés eszközének, akkor minek kell tekinteni ennek a lépésnek a fordítottját?
Azt, amikor törlik a bejegyzett cégnévből a Biblia szót?
A szervezetre jellemző kettősbeszéd szerint 2017-ben képes dicsőséget tulajdonítani egy 120 éves (1896) cégjogi lépésnek, és egyúttal képes figyelmen kívül hagyni, hogy nemsokkal az emlegetett jogi lépés után Jézus Krisztushoz méltatlan okok miatt ennek az ellenkezőjét is megtette ugyanaz a szervezet.
A mexikói fiókszervezet nevébe nem is kellett felvenni, mert kezdettől (1930) fogva benne volt a Biblia. Ennek a jelentősége semmivel sem kisebb, mint a New Yorki vállalat névváltoztatása, hiszen ugyanaz a vezetőség döntött arról is, mint az amerikai cégnévről. Mexikóban az első bejegyzett név „Nemzetközi Bibliakutatók Társasága” tehát tartalmazta a Biblia kifejezést, így indult a Bibliakutatók mexikói törvényesítése 1930-ban. Azonban ezt a nevet csupán 2 évig használták, majd egyszer csak elhagyták belőle a Biblia kifejezést 1932-ben, de ezt a momentumot nem indokolják az erről szóló feljegyzések és természetesen itt A Királyság könyvben ezen a ponton még említeni is diszonáns lenne. Nem is teszik.
Túl azon, hogy a mexikói történet pont a fordítottja a korábbi (1896), Russelli változtatásnak, a Biblia kifejezés elhagyása a bejegyzett névből, még csak nem is a legbotrányosabb részlete a mexikói történetnek. A jogi státusz kialakulásának folyamatából kiderül, hogy később a Bibliakutatók egyértelműen megalkuvással, hazugsággal és egy jogi kiskapu használatával érték el azt, hogy az összes mexikóban működő vallásfelekezet közül egyedül ők, tarthassák meg az ingatlanjaik tulajdonjogát. Így viszont indoklás nélkül is egyre világosabb, hogy a Biblia szó miért vált nemkívánatossá a fiókszervezet elnevezésében. Ha van valami, ami alapján vallási vagy egyházi tevékenységre lehet következtetni, az maga a Biblia kifejezés. De annak a „spekulatív” folyamatnak, melyben törölték a Biblia szót a bejegyzett elnevezésből, még csak nem is ez a momentum volt a legbotrányosabb részlete. Noha erre nem kényszerítette őket senki, mégis megtagadták, hogy vallásszervezetként legyenek ismerttek. A mexikói hatóságokhoz 1943-ban benyújtott kérvényük erről szólt és ezzel együtt természetesen önként vállalták az engedély összes ódiumát is. Attól kezdve vallási helyett, oktatási szervezetnek mutatták magukat. A Biblia kifejezést már korábban elhagyták a bejegyzett elnevezésből és szinte hihetetlen, de magát a Bibliát is képesek voltak mellőzni az „oktatási-összejöveteleikről”. Még a gyülekezeti imádkozásról és a közös éneklésekről is önként lemondtak. Az Évkönyv 1995 ezt a botrányos megalkuvást, egyszerűen „átrendezésnek” nevezi a 212. oldalon.
Ez az „átrendezés” a szervezet kérésére, 1943-1989-ig, közel fél évszázadon keresztül így is maradt, tehát álszentség, sőt hazugság 2017-ben nagy jelentőségűnek beállítani CT Russell 1896-os lépését a cégnév megváltoztatásáról, melynek indítékait ma már legjobb esetben is csak találgatni lehet, hiszen Mexikó esetében pontosan látható, hogy elsősorban anyagi és tisztán világi, de mindenképpen hétköznapi célok szerepelnek a fiókszervezet alapítóokiratában, a vallási és bibliai szempontok másodlagosak, mivel azok későbbi kiegészítések. Az Évkönyv 1995 szerint mindez semmi problémát nem jelentett az akkori szervezetnek, de látható, hogy a mainak sem. 2017-ből könnyedén átrendezéssé jelentékteleníteni azt az eseménysort, melynek elkövetői babilonban oroszláneledelként végezték.
Jehova Tanúi egyházi vezetőinek mindez nem volt kínos vagy vállalhatatlan, ellentétben Mexikó összes többi vallásfelekezetével (az ún. hamis vallásokkal), akik ezt a kiskaput nem használták. De, hogyan felelhetett meg az eljárás Istennek vagy Jézus Krisztusnak? Mi okuk volt ilyen csalást támogatni vagy legalábbis elnézni? Ezek a kérdések nyilván megválaszolhatatlanok.
A továbbiakban a 14. bekezdés lényege a Bibliához való viszonyukról:
1896. felvették a Biblia kifejezést a cégnévbe
1926. nyomtatni kezdik a The Emphatic Diaglott (1864. csak újszövetség)
1942. elkezdik a King James Versiont is nyomtatni (1611)
1944. elkezdik nyomtatni az American Standard Versiont is (1901)
Vagyis, ha mindezek a bibliafordítások csakugyan Jézus Krisztus eszközei, akkor azok nem Russell vagy Rutherford személyétől lettek azok. Nyilvánvaló, hogy nem azért vált Jézus eszközévé, mert a Bibliakutatók 1926-ban sokszorosítani kezdték, hanem jóval korábban, akkor amikor azok a Bibliapéldányok elkészültek. A Jakab király fordítás pl. 1611-ben! A felsoroltak közül egyik fordítás készítéséhez sem volt semmi közük a Bibliakutatóknak, kizárólag a sokszorosítását végezték. Ha ettől még Jézus Krisztus eszközei, mint hogy az azokat bemutató fejezetben találjuk, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus másokat is felhasznált ilyen eszközök készítésére és sokszorosítására, jóval azelőtt, hogy az Úvf „fordítói” egyáltalán megszülettek volna.
Ez a 14. bekezdés mindjárt 3 félét is megemlít az Új világ fordításon kívül. Érdemes elolvasni a szervezet véleményét a King James Versionról az egyik Ébredjetek! cikkben! (g11/12.24.o.)
Az egyik alcím így méltatja: IRODALMI REMEKMŰ majd egy másik Jézus szavait juttatja eszünkbe: A FÖLD MINDEN RÉSZÉRE ELJUTOTT. Több mint 1 milliárd pld-t nyomtattak belőle.
Ezekkel a szavakkal tehát nem az Új világ fordítás-t dicséri az Ébredjetek!, hanem egy olyan fordítást amelynek alapját anglikán püspökök és kálvinisták munkája, sőt a katolikus reimsi újszövetség is képezte, egy világi uralkodó, I. Jakab koordinálása mellett.
Ha ennek az apparátusnak, ill. munkájuk eredményének a sokszorosítása 1942-ben említésre méltó a Bibliakutatók tevékenységében, akkor mennyivel inkább dicséret illeti a középkori készítőit! Ha Jézus Krisztus a Bibliakutatók kezébe adta a King James Versiont az igazság terjesztésének eszközeként, hogy azt sokszorosítsák és ez a gépesített Bibliamásolás valamiféle érdemnek tekinthető 1942-től, akkor mennyivel inkább az volt, az alapmű létrehozása 300 évvel korábban! Ugyanezeket a szempontokat, az AZ AMERICAN STANDARD VERSION-nál is figyelembe lehetne venni. Ez utóbbi még a Jehova név használatával kapcsolatban is különlegesnek számít szintén az Ébredjetek! szerint, mert 7000x megtalálható benne.
Mit jelentenek ezek a számok, törekvések, eredmények, amiket a Királyság könyv szerkesztői ennél a 8. fejezetnél nagyvonalúan mellőztek?
Egyértelműen azt, hogy minden történelmi korban nagy érdeklődés kísérte Isten Szavát, mivel igény volt az anyanyelven való olvasásra, a saját példányokra és mindezeket az adott kor lehetőségei szerint figyelembe is vették. Az, hogy a 17. sz-ban nem computer-vezérelt nyomdagépekkel sokszorosítottak, vagy computerprogramokkal fordítottak és a manufaktúra nem vált a világ legnagyobb könyvkiadójává, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ebben a versenyszámban csakis az Őrtoronytársulat győzhetett és mint egyedüli győztes a történelemben, kisajátíthatja Jézus Krisztus képzelt elismerését. A következő bekezdések ui. valami ilyesféle hangulatot sugároznak. Először is a Bibliák társulati terjesztésének felvetése és történelmi áttekintése nem magának a Bibliának (Isten Szavának) a népszerűsítését helyezi középpontba, hanem csupán egy emberi, ipari tevékenységet, a Szent Iratok Új világ fordítása c. KÖNYV előállításának és terjesztésének adataival való hivalkodást lehet látni.
Miért alakul ki ez a benyomás a 8. fejezet és különösen a 14-16. bekezdések alapján? Minden más eszköz, ami a fejezetben idáig említve lett, korlátozott hatékonysággal és egy bizonyos időszakban volt csak alkalmazva, de a hozzájuk kapcsolódó számadatok nagyságát mégis fel tudták használni arra, hogy egy emberi szervezetre, azok vezetőire, ill. prédikálószolgáira, tehát ugyancsak emberekre irányítsák velük a figyelmet Isten Szava helyett. A Bibliát, mint a jó hír elsődleges forrását, sorrendben utoljára említi a fejezet, minthogy időben is így következett a szervezet történelmében, legalábbis ami a saját fordítást illeti.
A 16. bekezdés azt a félrevezető kérdést teszi fel, hogy milyen hatással volt sokakra, hogy a saját nyelvükön olvashatták az Új világ fordítást?
A kérdés azt sugallja, hogy a hatást nem önmagában az Isten Szava, hanem a fordítás, a kiadó vállalat, ill. emberi erőfeszítések váltották ki.
Hogyan írhatja komolyan egy keresztény kiadó, hogy a saját munkája az ami hatással van az emberekre, és nem maga a Szentírás, Isten szava?
Már a fordítói munka is azért indul be minden történelmi korban, mert Isten Szava lefordítatlanul is hatással van az emberekre, hiszen olvasni, ismerni, érteni akarják és ezért képesek sziszifuszi munkát végezni évtizedeken, évszázadokon keresztül. De ezt a rekordokra törekvő szervezet vezetősége nem nagyon akarja tudomásul venni. Újra és újra magára irányítja a figyelmet. Igaz ugyan, hogy a bekezdésben éppen egy egyedi példát sikerült kiragadniuk a nepáli férfi személyében, aki a már meglévő Bibliájával összehasonlítva találta jobbnak az Úvf-t. De a többség az anyanyelvű Bibliának örül, bármilyen kiadótól. Ezt mások már felismerték és csak a Szervezetnek jelent egyedül versenyszámot a Bibliaterjesztés. A Szervezet minden további nélkül nagy energiákat fordít olyan nyelvekre való fordításra is, amelyiken már létezik Biblia, csak hogy a saját munkájával hivalkodhasson. Hasonlítsuk ezt össze azzal a törekvéssel, és teljesítménnyel is, aminek szellemében más Bibliatársaságok régebb óta végzik a Bibliafordítást és terjesztést, nem rekordokra törekedve, de mégis figyelemreméltó eredménnyel.
Az alábbi levélrészlet, válasz egy a Wycliffe Biblia iránt érdeklődő személy levelére, a magyarországi Wycliffe társaság képviselőjétől:
…Köszönjük megkeresését, és az őszinte elismerést munkánk iránt. Bátorítás ez a számunkra…
A Wycliffe Bibliafordítók szervezetének munkája Amerikából indult 1942-ben azzal a céllal (akárcsak John Wycliffe, 1382.), hogy a világon minden ember az anyanyelvén olvashassa/hallhassa/érthesse meg a Biblia üzenetét. Olyan nyelvcsoportokért dolgozunk tehát, akiknek a nyelvén még nem létezik a Szentírás. (Így értelemszerűen magyar nyelven nem végzünk fordítói munkát; hazánkban ismeretterjesztéssel, ill. munkatársak és támogatók toborzásával foglalkozunk.)
Ma közel 1800 olyan nyelv van használatban a világon, amelyen még nem indult el a bibliafordítás. Ez kb. 160 millió embert érint. A célunk az, hogy 2025-ig minden még hátralevő nyelven elkezdődhessen a bibliafordítás, ezért partnerszervezetekkel és gyülekezetekkel világszerte összefogva igyekszünk mindent megmozgatni az ügy érdekében, betöltve Istentől vett küldetésünket az Ő missziójában.
Látható az információban, hogy az Wycliffe Társaság célja olyan nyelvekre fordítani, amelyeken még nincs egyáltalán! Nem versenyezni, nem hivalkodni, rekordokat dönteni és Krisztusi elismeréseket kitalálni! Ez azon túlmenően, amit a cél konkrét megfogalmazása jelent, még azt is sejteti, hogy ez a társaság, minden további nélkül, pontosabban bírálat nélkül elfogadja más Bibliafordítók munkáját. Fontosnak tartják az emberek kezébe adni a lehető legtöbb nyelven a Bibliát, de nem versengnek értelmezésekben, mennyiségekben és főleg, nem tekintenek riválisként olyanokra, akik ugyanezt csinálják. Az ügyvezető asszony fogalmazásából világosan kivehető, hogy szerinte a Biblia üzenetét megérteni, más fordításokból is lehet, nem kizárólag az övékéből.
Nemtudom, hogy az Őrtorony Társulat milyen szempontok szerint dönt, hogy mely nyelvekre fordítson. A Wycliffe-társaságé viszont tetszik. Az eredményességükről pedig annyit, hogy jelenleg 550 nyelvre fordítottak Bibliát és további 1800-ra szervezik a fordítást, azokra amelyeken még nincsen semmilyen Biblia, egyszerűen azért, hogy legyen.
Az 1. ismétlő kérdés a fejezet végén így szól:
Hogyan bizonyítja a fordítói munkánk, hogy a Király támogat minket?
Ha Jézus Krisztus valóban támogatja a szervezetet, a 63 nyelvre való fordításban, akkor a riválisnak tekintett társaságokat vajon ki támogatta ugyanaz idő alatt, mert ők majdnem 10x nagyobb teljesítményt nyújtottak?
Nem lehetséges, hogy a Király egyszerűen csak támogatja azt, hogy Isten szava minél több helyre eljusson?
A Király mondta, hogy a kövek is terjeszthetnék az igét, de ezt az opciót akkorra tartogatja, ha az emberek közt már nem találna hirdetőt. (Lukács 19:40)
Egyelőre vannak még hirdetők és úgy tűnik, hogy buzgóbbak és eredményesebbek is mint a szervezet, hiszen valaki legyártotta azt az 5 milliárd Bibliát és el is terjesztették, amiben a Társulatnak kevesebb mint 5% szerepe van.
A 85. oldal diagrammja valószínűleg pontosan mutatja be az ÚVF fordításának ütemét, de az erre való számszerű hivatkozásban mégsem korrektek, hiszen következetesen mindenütt 121 nyelvre való fordítást emlegetnek. Ha a diagram a valóságot mutatja, akkor viszont a teljes Biblia lefordítása csupán 63 nyelvre történt meg az Őrtoronynál.
Hogyan összegzi mindezeket az utolsó két bekezdés?
Hálásak az eszközökért és a képzésért
A dicsőség kisajátításának gyakorlata folytatódik tovább. Egy megfoghatatlan és bizonyíthatatlan utalással, ugyan Jézus Krisztust is méltatják mint aki gondoskodott az eszközökről, de ezt nyilvánvalóan csak egy bevezetőnek szánják a szervezet munkájának ill. kiadványainak a kiemeléséhez. A Biblia kivételével ui. mindent felsorolnak ezek a bekezdések, amikről eddig szó volt mint a jó hír terjesztésének szóba jöhető eszközeit.
„Jézus Krisztus gondoskodott mindegyikről a szervezet által!”
Állítják magabiztosan!
De, hogyan lehet Jézus Krisztus gondoskodásának tekinteni azt a sok mindent amit felsorolnak, amikor a javát azoknak az eszközöknek már rég ki kellett dobni, a módszereket rég el kellett hagyni, mert mára már nevetségesnek, szemétnek és hatástalannak minősülnek?
Hogyan és miért válik a Király gondoskodása szemétté, értéktelenné, és mégis, hogyan lehet ezt a folyamatot dicsőíteni, miközben a jó hír igazi forrásáról, Isten Szaváról, a Bibliáról egyszerűen említést sem tesz az összefoglaló?
Valóban nagy számokat és teljesítményeket tudhat magáénak az Őrtorony kiadó vállalat, de a kiadványok igazi értékét 1.) a tartalmuk, 2.) a hatásuk alapján lehetne megítélni, nem pedig a példányszámok szerint. Utóbbi szempont gazdaságossági, jövedelmezőségi, megtérülési mérlegelésekben biztosan nagy segítséget jelentenek, de nem az Isteni helyeslés megállapításában. Erről semmit nem ír a Biblia, a Király pedig egyáltalán semmi jelét nem adta sem földön létekor, sem azóta, hogy bármilyen „eszközök” különleges szerepet játszanának a jó hír terjesztésében akkor, vagy valamikor a jövőben.
18 De gondolj csak bele: a Király támogatásával ez az egyszerű emberekből álló nép az egyik legnagyobb kiadó a világon!
És akkor BELEGONDOLOK !
Milyen eszközt készített, vagy használt Jézus a tanítványaival?
Semmi ahhoz hasonló nincs az evangéliumokban, mint amiket ez a fejezet felsorolt.
Milyen képzést nyújtott a Király, földön létekor?
Abban az értelemben, ahogyan a képzést ma megfelelőnek gondolják, biztosan nem volt.
Az üzenet olyan egyszerű és lelkesítő volt önmagában, hogy nem kellett hozzá teokratikus iskola. És ez nem is változott az évszázadok alatt. Elég volt a helyes szívállapot, őszinteség és lelkesedés. Ha ezek közül valamit iskolában kell tanulni, annak nem biztos, hogy olyan eredménye lesz, ami Jézusnak is tetszik.
BELEGONDOLOK, hogy ha azok közül a módszerek közül, amiket Opal Betler testvérnő felsorol a 17. bekezdésben, egyetlen eggyel sem találkozni a Bibliában, akkor miért is olyan büszkék ezekre?
Az hogy ő és kedves férje a rég elhagyott, el is felejtett módszerektől boldog volt, hogyan igazolja Jézus Krisztus elismerését és támogatását olyan módszerekkel kapcsolatban, melyek többsége nem írásszerinti és nem is az igazságot, hanem folyton változó spekulációkat terjesztettek általuk, nem derül ki a befejezésből.
BELEGONDOLOK egy itt nem idézett Krisztusi kijelentés lényegébe is, ami így szól:
„…a Te szavad igazság…” (János 17:17)
Ha Jézusnak ez volt a véleménye Isten Szaváról, akkor helyette miért adna a szolgáinak a kezébe olyan eszközöket, amik nem az igazságot tartalmazzák?
A 18. bekezdés egy kiemelten fontos állítást is tesz:
18 És ami még fontosabb, a Király képez minket, és arra ösztönöz, hogy ezeknek az eszközöknek a segítségével minden nemzetből való embernek terjesszük a jó hírt.
Belegondolok, hogy mi módon lehet erről meggyőződni?
Bárkinek, nem csak a közönséges hírnököknek!
Érdekes lenne megtudni, hogyan jelzi vajon Jézus, pl. a vezetőtestületnek, akik folyamatosan kijelentik, hogy nem ihletés útján jutnak Isteni instrukciókhoz, hogy ilyeneket merjenek leírni?
Mi alapján jelenthető ki ilyen magabiztosan, hogy Jézus Krisztus ezeket az eszközöket ajánlja?
BELEGONDOLOK abba is, hol olvastam a Bibliában, hogy a Király, valamikor is egy nyomdaipari vállalatot, vagy egy könyvkiadót fog támogatni, hogy az legyen a legnagyobb a világon! Azok közül is nem azt választja, amelyik Isten Szavából a legtöbbet terjesztette el, hanem azt, akit a legönteltebbé tett csekélyke teljesítménye!
A Király egy kiadót támogatna a földön?
A Király is ugyanolyan büszke erre a kiadóra, mint az, magára?
A Királynak is csak az számít, hogy az Ő kiadója legyen a legnagyobb?
A Királynak nem számít az, hogy a kiadója mit terjeszt az Ő nevében?
A Királynak nem számít, hogy a kiadója a saját nevével dedikálja a Királyság jó hírét tartalmazó könyvet, melynek Isten a szerzője? (w.99.05.15.)
A Király sem veszi észre, hogy a kiadója folyamatosan korpa közé keveri az igazság magvát?
Milyen Király az, amelyik mindezekbe NEM GONDOL BELE ?
Egészen biztos, hogy az a Király nem Jézus Krisztus!Egy teljesen más Uralkodó! Olyan aki feltűnő akar lenni, aki túlhangsúlyozott legekkel éri el ezt és ugyanúgy mint földi szervezetének, neki sem számít, hogy közben az IGAZSÁGOT nem hirdette, hanem megcsúfolta.
