Jehova feltárja a szándékát (eredeti cím)
Jehova fokozatosan tárja fel a szándékát és csak azoknak, akik félik őt
Emlékeztetőül: a 2. fejezet elemzésének rövid konklúziója az volt, hogy
Isten kiválasztott követe, a Királyság kulcsfontosságú dátumának jelentőségét nem értette meg, nem jól tudta mi fog történni. Elhibázta Jézus jelenlétének kezdetét, nem 1914-re, hanem 1874-78-ra tette és mindezt Istentől való igazságokként tanította a világnak. A hamis vallásoktól nem különültek el, pedig tudták, hogy ezt kellene tenniük.
Egyértelműen eredménytelen volt a 2. fejezetben említett felkészülés, felkészítés a Királyságra. Ha ezekben a dolgokban nem értették meg Isten szándékát, az egyszerűen azt jelenti, hogy Isten nem tárta fel nekik azt, sem fokozatosan, sem máshogy, következésképpen nem tartoztak azok közé, akik félik őt. Ezt a konklúziót már a 2. fejezet után ki lehetett jelenteni, mégis folytadódik az erölködés, hogy Jehova Tanúinak elődei, igenis félték Jehovát és jutalmul olyasmik tárultak fel nekik fokozatosan, ami senki másnak.
A 3. fejezet egészét vizsgálva, két fő téma látható és ez nem pontosan az, amire a cím alapján következtetni lehetne:
1. A Királysággal kapcsolatos bibliai helyek és azok magyarázatai, (1-19)
2. A Királysággal kapcsolatos magyarázatok megváltozásának indoklása (20-22)
„Feltárulásokra”, nyolc ún. „fokozatot” említ a 3. fejezet, melyek hitelességét meg lehet vizsgálni például az alábbi szempontok szerint:
a.) Mi tárult fel ezek által?
és az, ami feltárult
b.) Miben segített a kiváltságosoknak a feltárulás időszakában?
c.) Miben segít a Szentírásból megismerhető összes ún. feltárulás, egy bibliatanulmányozónak ma?
A 37. oldal illusztrációja összefoglalja, hogy mit ért a vezetőtestület Jehova szándékának fokozatos feltárulásán Ádámtól a vég idejéig. A 6-19-ig terjedő bekedések lényegét 8 ponban ábrázolja, még a dátumokat is megadva.
1. Jehova ígéretet tesz egy Magra, aki szétzúzza majd a kígyót
2. A Mag Ábrahám leszármazottja lesz
3. Jákob
4. Jehova megígéri, hogy a Mag király lesz
5. A Mag Dávid király leszármazottja lesz, és örökké fog uralkodni
6. Jehova Dániel próféta által feltárja azt, hogy melyik évben fog megjelenni a Mag, vagyis a Messiás a földön
7. Jézus feltárja, hogy azok, akik társuralkodókként Isten Királyságának a királyát segítik majd, fel fognak vitetni a földről az égbe, és szellemteremtményekként támadnak fel
8. Egyre bőségesebb a Királysággal kapcsolatos ismeret
Mi tárult fel ezekben az esetekben és mennyit értettek meg belőle azok, akik hallották, akik félik Jehovát?
1. Először is Ádám és Éva bűnösök voltak, mégis ők hallották a legelső feltárulást. Ez rögtön ellentmond annak, hogy Jehova csak azoknak tárja fel a szándékát, akik félik őt. Mit értettek meg belőle? A vezetőtestület szerint semmit. Egy ítéletet hallottak Istentől, aminek nem értették minden részletét, mert „Jehova mintegy 2000 évig nem derített fényt ezekre a részletekre”. 3/6
2. Ábrahám istenfélő volt ugyan, de ami feltárult neki, arról azt állítja a vezetőtestület, hogy „Ábrahám természetesen nem érthette teljesen, hogy a szövetség mit fog jelenteni” (w08.1.15. 20.o.3.bek.) 3/7
3. Jákobnak való feltárulás nincs részletezve, habár a Biblia megemlíti, hogy „a föld minden családja általad és az utódod által nyer áldást”. Ez persze ugyanúgy nem jelentett Jákobnak feltárulást a Királyságról, ahogy Ábrahámnak sem. 3/9
4. Júdának megigérik, hogy az utódja király lesz. Hogy melyik, és mikor az nem tárult fel. 3/9
5. Dávidnak ugyanaz a feltárulás, mint Júdának. Utódja király lesz. Semmi több. 3/10
6. Dániel Még ha a próféciája által meg is becsülhették a Megváltó megjelenésének idejét, ő maga nem értette, hogy mi tárult fel Isten szándékáról, a Királyságról, pedig istenfélelem jellemezte. 3/11
7. Jézus feltárásait nem értették még az apostolok sem. Habár később már magyarázzák Isten szándékát a leveleikben, a vezetőtestület szerint a Királyság nem volt aktuális az ő életidejükben. A 14, 15. bekezdés fellengzős megjegyzései, hogy Jézus többet beszélt a Királyságról, mint bármi másról, vagy hogy Jézus világosan feltárt róla bármit is, jelentéktelenek voltak a hallgatói számára, hisz akármennyit hallottak a témáról, szinte semmit nem értettek úgy, ahogy azt ma magyarázza a vezetőtestület!
Jézustól való ún. feltárulások egyik részlete, melyet a 13-16. bekezdések nem említenek, pont ellentétes azzal, ahogyan a vezetőtestület túlhangsúlyozza ezeknek az információknak a jelentőségét. A Cselekedetek 1:7 Jézust idézi, hogy nem szükséges tudnotok mindent a Királyságról, pl. az időpontját. Jézusnak ezt a kijelentését mégsem tekinti feltárulásnak a vezetőtestület, pedig egyértelműen és világosan a Királysággal kapcsolatban hangzott el, hasonlóan Pál szavaihoz az 1Thessalonika 5:1-ben, „Az időkről és az időszakokról, testvérek, semmit sem szükséges írni nektek”.
Ők szabadulást vártak a Messiás megjelenésétől. Jézus csalódást okozott nekik azzal, hogy generációkon keresztül várták, mint szabadítót, végre eljött, el is ment, de szabadulás nem történt. Így az évezredek óta tartó reménykedés, várakozás folytatódott további évezredeken át. 3/15
A Bibliakutatókkal azonban más a helyzet, mert, ha valóban 1914 a Királyság születésének dátuma, akkor az ő idejükben már aktuális volt Jehova szándékának feltárása, de ennek még csak halvány bizonyítékait sem látni, sem a 2. sem a 3. fejezetben. Ha Russell valóban Isten választott követe lett volna (2/6), akkor figyelemreméltó feltárulásnak kellett volna történni általa és a vezetőtestület biztosan nem hagyná ki a felsorolásból.
Russell, Rutherford és a regnáló vezetőtestületek azonban, csupán találgatták és isteni igazságokként, Királyság igazságokként tanították az időpontokkal kapcsolatos elképzeléseiket, amik rendre hamisnak bizonyultak. Egyetlen egy hasonló eset sem történt abban az ún. feltárulási folyamatban, melyet az előző 7 szakaszban bemutat a vezetőtestület. Kizárólag a vég idején, a Királyság állítólagos megszületésének időszakában fordult elő és tart napjainkban is ez az írásellenes gyakorlat.
De nem csak az időpontokat nem sikerült a vég idején eltalálnia a hű és bölcs szolgának. Más fontos témákban is tévedtek. 3/18 Hogyan lehet Jehova szándékát eltéveszteni és közben, mégis azt kommunikálni, hogy félik őt? Hogy lehet, hogy Jehova feltárja a szándékát, és ezeket a feltárulásokat később ki kell igazítani, mert azok akik félik őt, tévedtek? Hol van erre bibliai példa?
A 18. bekezdés úgy fogalmaz, mintha épp az imént mutatta volna be az 1914-et megelőző időszakból feltárult igazságokat a Királyságról. Azonban a kritikus időszakból, (1914!? előtt) hiányoznak a példák Isten szándékának feltárulására. Ha pedig nincsenek bizonyítékok egy olyan fejezetben, mely a címében és témájában is ezt ígéri, az csak egyet jelenthet. Nem is léteznek ilyen bizonyítékok, mert nem volt semmiféle feltárulás és a Királyság igazságok Isten általi gondos és körültekintő adagolása sem. Ez pedig nem egy félreértése bárminek, hanem egy durva félrevezetés, szándékos figyelemelterelés arról, hogy az akkor élő Bibliakutatók nem várták Isten Királyságának a megszületését 1914-ben és ez láthatóan nem volt probléma Jézusnak és Jehovának.
A 20-22. bekezdésekben a tévedések egy érdekes aspektusból vannak bemutatva. Nem a tévedés okáról beszélnek, nem sorolják fel, hogy mikor, miben tévedtek, kik a felelősök vagy, hogy az hogyan lett korrigálva.
Meglepő módon a tévedések hasznosságát kezdik tárgyalni.
A fejezet kétharmad része példákat sorakoztat fel, a 6000 éven át tartó Isteni feltárulásokra. A feltáruló ismeretek mennyiségéről is azt állítja, hogy bőséges a vég idején. Majd a következő alcím alatt azt kezdi tárgyalni, hogy a TÉVEDÉSek a vég idejének feltárulásaiban, tulajdonképpen hasznos, isteni eszközök voltak.
A megdöbbentő alcím így szól:
A kiigazítások megrostálják Isten népét
A tévedés kifejezést ugyan nem használják többé a 18. bekezdés után, de kiigazításokról nyilvánvalóan csak tévedések kapcsán lehet beszélni. Mi mást kellene kiigazítani, ha nem tévedéseket?
Vajon ki tévedett, kit kellett kiigazítani? És ki végezte a kiigazítást? Jehova, aki feltárta a szándékát vagy azok, akiknek a mindenkori feltárulások szóltak, azok, akik állítólag félik őt? A 18. bekezdésből nem derül ki, hogy a vezetőtestület Jehováról beszél-e, mintha a tőle jövő feltárulásokat kellene kiigazítani, mert eleve téves elgondolások jöttek tőle vagy valahogy “menet közben” váltak tévessé.
Az alcím alapján azonban egyértelmű szándékosság van a dologban, hiszen arra utalnak, hogy azzal a határozott céllal kerültek forgalomba téves elgondolások és helytelen következtetések, hogy azok kiigazítása megrostálja Isten népét!
Természetesen a kiigazítások megrostálták a Bibliakutatókat. (2/34) De, hogy ez Isteni módszer, ill. eszköz lenne a benne bízó, hozzá imádkozó és őt szolgáló, kiválasztott keresztények folyamatos tesztelésére, ez biztosan nem igazolható a Bibliából. EZ IS EGY TÉVES ELGONDOLÁS!
Mit bizonyított eddig a vezetőtestület az isteni feltárulásokkal kapcsolatban?
Russell és társai kimaradtak Isten szándékának feltárásából! Ha komolyan vehető a címben megfogalmazott állítás, hogy csak azok értik meg 1914 jelentőségét, akik félik őt, akkor nyilvánvalóan, istenfélelmük nem volt megfelelő. Azokat a tanításokat tehát nem Jehova, hanem Russell tárta fel a Bibliakutatóknak. Ezért lett a következménye az, hogy:
– A Bibliakutatók nem tudták elképzelni, hogyan fog teljesedni 2/9;
– Nem értették a kiemelkedő év jelentőségét 2/10;
– Beteljesületlen várakozások 2/33;
– Nem tudták mi fog történni 2/33;
– A csalódottságuk miatt sokan felhagytak Jehova szolgálatával 2/33;;
– Téves elgondolások 3/18; 5/5;
– Helytelen következtetés 3/19;
A Királyság téma feltárulásának és a feltárulási szakaszok megfontolt időzítésének a felvetése tehát nem igaz.
Mivel a vezetőtestület sem tanítja már Russell tanításait, sőt tévedésnek minősítik azokat, így súlyos ellendmondásban vannak kijelentéseik, hogy Russell álltal isten terve a Királyságról feltárult volna.
Hű és bölcs szolga
a.) Mi tárult fel?
A hű és bölcs szolga kiléte különböző időszakokban más és más volt, ezért az ún. feltárulásaik eredetét nem lehet olyan egyértelműen isteni üzenetként kezelni, mint a konkrét bibliai személyeknél. A Királysággal kapcsolatos tanításaik ellentmondásosak és folyamatosan változtak is. Pl. kik, hányan, hol és mikor fognak uralkodni. Ezek a kérdések a mai napig nem világosak.
Krisztus jelenlétéről, Russell egyszerűen átvette az adventista N. H. Barbour elképzeléseit. Ha ebben Isten kezét kell keresni, akkor a feltárulás nem Russellnek, hanem Barbournak szólt, és 1874-re vonatkozott, nem 1914-re, ellentétben a vezetőtestület 2. fejezetben (2/29) tett állításával. De miért egy adventistának tárulna fel egy fontos királyságigazság, ha nem ő volt az isteni Királyság követ? Russelre még prófécia is mutat a vezetőtestület szerint (2/5,6), mégis csak másodkézből, egy adventistától szerezte értesüléseit és nem állítólagos megbízójától, Jehovától. Ez csupán egyetlen ellentmondás, amit a vezetőtestület figyelmenkívül hagy a sok közül.
b.) Miben segített nekik?
Amit Russell tárt fel, az a 2. fejezet szerint csalódást és hitehagyást eredményezett, mert semmi nem vált valóra. Rutherford tanítása a Királyságról megváltoztatta Russell tanításait. Habár hbsz-nak Russzellt tartotta, még annak halála után is, Királyságtanításait sátáni hazugságoknak minősítette 1929-ben. Azóta pedig folyamtos változáson ment keresztül pl. a nemzedék kérdése és egyéb, Királyságot érintő témák.
[1] Hirdetők 6. fejezet 62.oldal
[2] Figyelj Dániel próféciájára! könyv 17. fejezet 25. bekezdés; Hirdetők 78. oldal;
[3] Ébredjetek 1995 06.22. 9.oldal
[4] „Tehát a törvény Krisztushoz vezető nevelőnk lett” Galata 3:19-24; „Mert a törvény vége Krisztus, hogy mindenki, aki hisz, igazságos legyen Isten szemében.” Róma 10:4;