05. A Király visszavonul a kinevezése után

Cím: A Király fényt áraszt a Királyságra

Téma: Isten népe fontos igazságokat ért meg a Királyságról, az uralkodóiról és az alattvalóiról, illetve a Királyság iránti lojalitásról

Miről van szó?

• Idegenvezetők fényt árasztanak a keresztény turistákra (2-4)
• Rabszolga eltéveszti a kulcsfontosságú évet, mégis megjutalmazzák! (5, 6, 13)
• Rutherford égi reménységet kínál a névleges keresztényeknek (15)
• Villogó szellemi fényben botladozó Bibliakutatók
• Rutherford előhozta a más juhokat! (17)
• A felkentek megkönnyebbülnek, hogy nem kell a mennybe menniük! (53.o)
• Aki lojális, laza kapcsolata még lehet Sátán szervezetével, szoros nem. (20)
• Kik legyenek a felsőbb hatalmak? (22-24)
• Összegzés, ténylegesen kinek a vezetéséről / tanításáról szól a fejezet?

A bevezető bekezdések hasonlata idegenvezetőnek titulálja Jézust (2), a szent szellemet (3) és Jehovát (4) is. A vezetőtestület szerint megterhelő (2) lett volna a királyságról a komplett ismeretet egyszerre feltárni a keresztényeknek, ezért az idegenvezetők évezredeken át, morzsánként adagolták azt. 1872-ig (Russell előtt), csak kevés, kevésbé jelentős ismeretet tártak fel az idegenvezetők, Russell idejében hamis, félrevezető információk jöttek az idegenvezetőktől, Rutherford által már a Királyság éve és az uralkodók, alattvalók viszonya is „tisztázódott”, de csak jóval a Királyság létrejötte után. A viselkedési normák még akkor sem.

A fejezet szerint

• Russzel és a Bibliakutatók hűséges keresztények, holott ők nem így hívták magukat. A keresztény kifejezéstől kifejezetten idegenkedtek, az előző fejezet erről szólt.
• Jehova, Jézus és a szent szellem, (mint idegenvezető) vezeti őket.
• Tévedésben vannak évtizedeken keresztül, Jézus eljövetelével, az aratással és a mennybemenetellel kapcsolatban.
• Tévedéseiket gondolatoknak, elgondolásoknak, kíványcsiságnak nevezi a fejezet, nem tanításnak, ami valójában volt.

Milyen témákban/ra és mikor áradt fény?

A 3. fejezet 13-16-ban már egyszer szó volt Jézus fényt árasztó tevékenységéről, de a fény áradás következménye nem az azonnali megértés lett,

1. Követői később több évszázad elteltével értették meg (3/14)
2. Tanítványai nem értették meg egyből (3/15)
3. Tanítványok ezt a fontos gondolatot sem értették (3/15)
4. Követői csak jóval azután (1914 után) értették meg pontosan (3/15)
5. Jézus tudta, hogy nem … képesek többet elhordozni (3/16)

Vagyis a vezetőtestület szerint az apostolok alig értettek valamit (ha egyáltalán volt ilyen), a történelem legnagyobb tanítójának tanításaiból, noha közvetlenül hallották, válaszolt a kérdéseikre és a szellemet is a megértés szolgálatába állította. De akkor milyen fény volt, amire hivatkoznak, kitől áradt és merre felé? Nagyon úgy látszik, hogy a Bibliakutatóknak sem volt világosságuk ezekben a dolgokban.

Kik a Királyság uralkodói és alattvalói,

A 15. bekezdés részletezi a 2 égi és 2 földi reménységű csoport-hierarhiát. Csak egy érdekesség belőle:

• A feltámasztott ókori hűségeseken fognak uralkodni a névleges keresztények (15)

A kulcsfontosságú év eltévesztése (5)

Hogyan mutatta meg az idegenvezető a kulcsfontosságú évet?

Az első fejezet, ha megalapozatlanul is, de mégis csak kijelentette, hogy 1914. a királyság létrejöttének és egyben a király Jézus jelenlétének dátuma (1/14).

Az 5. fejezet pedig téves elgondolásokat emleget a királyság körül (5). A korábbi kijelentések alapján ez lehetetlennek tűnt, mert:

• Jézusnak szívügye és fő témája volt a királyság (1/4)
• Jehovának is a szívügye (1/5)
• Az evangéliumokban minden benne van, amit tudni kell/lehet a királyságról (1/6)
• Jézus egyszerűen fogalmazott (1/8)
• Az 1914-et megelőző időkben (2/5), Jehova felkészítette hűséges népét (2/2)
• A 3. fejezet végig arról szól, hogy Jehova igazságot tárt fel a királyságról (3/6), Jézus pedig fényt árasztott (3/13)
• Három idegenvezető is kalauzol a királyság témában (5/1-4)

Eltekintve attól a nem jelentéktelen dologtól, hogy a korábbi fejezetek semmi meggyőzőt nem tartalmaznak 1914 bibliai eredetéről, a kulcsfontosságú (5) kifejezés akár helytálló is lehetne 1914-re. De milyen állítások követik itt egymást?

Az alcím szerint felismerték a kulcsfontosságú évet, de a bekezdés (5) szerint téves elgondolásuk volt róla. Még ha nem firtatjuk is, hogy ki tévedett, Jehova, Jézus, a szellem vagy az isteni követ (Russell), akkor is azt állítani, hogy egyszerre volt  téves elgondolásuk és felismerésük is a kulcsfontosságú dolgokról, nem ésszerű.

És hogyan tisztázódik a logikus kérdés, hogyha Jézus vezette a hűségeseket, akkor miért jutottak téves elgondolásokra?

SEHOGY!

Pedig a vezetőtestület maga veti fel, mert a téves elgondolások nyilvánvalóan magyarázatra szorulnak. Azonban a manipulatív kérdéssel, amit megfogalmaz, egyszerűen Jézusra tereli a gyanút:

Vajon az ilyen téves elgondolások miatt kétségek merülnek fel bennünk afelől, hogy a szent szellem által Jézus vezette a hűségeseket?

Az, hogy a következő mondatban rögtön fel is menti őt, semmit nem változtat azon, hogy tévedésekkel egy mondatban szerepel Jézus, mint első számú gyanúsított, nem pedig azok, akik ténylegesen tévedtek. Miért is kellene a tévedések árnyékából a vezetőtestületnek kimagyarázni Jézus Krisztust a királyt? Természetesen nem kellene, ha nem arról szólt volna eddig a szervezeti tanítás, hogy a téves elgondolások idején (bölcs idegenvezetőként) Jézus vezette Isten népét. De mivel ezt állították 4 fejezeten keresztül, így senki más, csakis Jézus lehetne a felelős.

A vezetőtestület tehát ezzel a figyelemelterelő módszerrel lezárja a felelősség kérdését úgy, hogy nem hibázott senki. Értelemszerűen Jézust vagy Jehovát nem lehet okolni, Russellnek isteni kinevezést tulajdonítottak, és fényáradásnak tekintik, amit a következő generációs vezetők kitaláltak a Királyságról. Az, hogy évtizedekkel később állnak össze az 1914-re vonatkozó tanítások egy Királyság-ideológiává, 100 év távlatából, már akkor sem foglalkoztat senkit a szervezetben, ha a legcsekélyebb bizonyíték nélkül tanítják is.

Mégha konkrét is a 6. bekezdés felelőst firtató kérdése, elmismásolja a korrekt válaszadást. A főbűnös Charles Tase Russell tanított mindent, ami akkor forgalomban volt, hiszen maga volt a társulat, sőt hű és bölcs szolga, de még a mai vt szerint is próféta által megjövendölt isteni nagykövet. Ő vezette téves elgondolásokra követőit, majd Rutherford és az őket követő vezetők. A végeredmény tehát, a téves elgondolások fontos kérdésekben, nem igazolják azt a sok korábbi magasztos állítást, sem a szervezetről, sem a vezetőjéről Russell pásztorról.

Az aratás a felkentekre összpontosul

Az alcím azt sugalja, hogy a figyelem valahonnan áttevődött a felkentek aratására. De az alcím alatti egyetlen bekezdés sem említ ilyesmit. Kit/mit arattak addíg? Kiktől kellett vagy lehetett megkülönböztetni a felkenteket az „összpontosítással”? Az evangéliumokban sincs szó felkentek aratásáról. Vajon mi a célja az „idegenvezetőnek” amikor így fogalmaz? Miért harangoz be olyasmit, amit nem fog megmutatni, amiről nem fog beszélni?  Valójában nem történt semmiféle figyelemöszpontosítás a felkentekre, hiszen a Bibliakutatók még az aratással sem voltak tisztában. A Bibliában sehol nincs arról szó, hogy az aratás időtartamát valakinek is számolgatnia kellene. Russellék megtették és tévedtek. Nem egy kicsit tévedtek, ahogyan a 11. bekezdés elnézően jelentékteleníti az ügyet, hanem durván.  A szervezet mai tanítása szerint nem hogy leállt az aratás 14-ben, hanem pont akkor kezdődött és 100 évvel később is tart. Vajon, ha tudták, hogy az aratás 14-ben (11) kezdődött, miért csak 19-ben (12) kezdték őket ösztönözni a munkára? Miért nincs jelentősége az 5 év kimaradásnak? Hogyan kell értelmezni a hűséges és hamis felkent keresztényeket, akik állítólag szét lettek választva?

Itt tehát egy nem létező dologra áradt fény, mert arról nem ír a Biblia, nem beszélt róla sem Jézus, sem az apostolok.

Ha az aratás valóban 1914-ben összpontosult a felkentekre, akkor miért nem tudta ezt a királyság nagykövete, Charles T. Russell?

Jézus, a királyság kalauza, idegenvezetője úgy tájékoztatta Russellt, a királyság nagykövetét, hogy az aratás 1914-ben leáll (5.). Ugyanezeket a tanításokat 2017-ben a Királyság… könyv tévedésnek (5.) minősítve úgy korrigálja, hogy az aratásnak nem vége lett 1914-ben, hanem akkor kezdődött (11). Majd 2018-ban megjelenő kiadvány, cáfolva az aratás 1914-es kezdetét>>, 1919-re teszi>> azt.

Kizárt, hogy ezek közül bármelyik verzió Jézus tanítása, idegenvezetése lenne. A leghétköznapibb témában sem engedett meg magának ilyen következetlenségeket, nem hogy a királyság kardinális kérdésében a társuralkodókkal, a felkentekkel kapcsolatban.

A Királyság begyűjti a földi alattvalóit >>

Hogyan árasztott fényt a Király a földi alattvalók begyűjtésére? Az egyszerű válasz erre is csak az, SEHOGY.

Ha a felkentek begyűjtése valóban 1914-ben lett világos és az aratás is akkor kezdődött volna, akkor kézenfekvő, hogy ezzel egyidőben értesüljenek a földi alattvalók kilétéről, sorsáról, reménységéről is. Bármelyik csoport megkülönböztetése egy viszonyítás, vagyis a megkülönböztetés a másik csoportot is ugyanabban a pillanatban azonosítja. Ugyanabból a környezetből valók, érthetetlen, hogy a két osztályt miért 21 év különbséggel kellett felvilágosítani reménységükről.

Jelenleg a Királyság földi alattvalóinak, a nagy sokaságot tekintik. Amikor a  vezetőtestület úgy fogalmaz velük kapcsolatban, hogy Jézus Krisztus azonosította őket (14), egy általa meghatározott időben 1935-ben (17), teljesen figyelmen kívül hagyja a 11. bekezdést, amiben már megadott egy dátumot. Ott (11) az égi reménységűek (felkentek) begyűjtésének a dátuma 1914, aminek közvetve a földi reménységűeket is érintenie kell, hiszen több reménységről nem tanít a szervezet, tőlük különbözteti meg, választja el.

Ne felejtsük el, hogy a fejezet címe, A Király fényt áraszt a Királyságra azt jelenti az inegenvezetős bevezető szemléltetésekkel együtt, hogy minden ami ebben a fejezetben elhangzik, Jézus Krisztus kifejezett szándéka szerint történik. Nem véletlenül, nem azért, mert pogányok ideje volt és Jézus csak megfigyelt, de nem avatkozott be, nem azért, mert Sátán irányított, hanem azért és úgy történtek a dolgok, hogy kövessék azt a megszabott krisztusi időrendet, melyre a 14. bekezdés is utal.

Egy történelmi visszatekintésből (utólag) pontosan visszakövethető, hogy bizonyos események mikor történtek, a vezetőtestület logikájával, mikor látta elérkezettnek az idejét Krisztus (14), vagyis milyen menetrendnek kellett lennie a „Királyság asztalán” már a királyságkövet megjelenésének pillanatában is (1870). A vezetőtestület állítása szerint így lehet ezt elképzelni:

• Russell tanítsa azt, hogy 1914-ben vége az aratásnak, (11)
• Rutherford tanítsa azt, hogy 1914-ben kezdődött az aratás, (11)
• Krisztus csak 1919-től kezdjen ösztönözni az aratásra,
• 1914-ben kezdődjön az égi reménységűek begyüjtése (aratása), (11)
• Hűséges férfiak és nők, (Rutherford) (14) tanítsák azt 1917-től, hogy a nagy sokaság… a névleges keresztények, nem Bibliakutatók, hanem a kereszténység egyházainak tagjai (15) és ezek ott lesznek az égben.
• 1935-ben Rutherford tanítsa az ellenkezőjét annak, amit 18 éven át tanított. Vagyis a nagy sokaság a más juhok csoportja, nem a kereszténység egyházai, és nem mennek az égbe, hanem örökké élnek majd a földön, (17) nincs is négy különböző reménység, hanem csak kettő,
• 1935-től kezdődjön a nagy sokaság begyüjtése, (18) (mert a felkentek már megvannak)

A vezetőtestületnek az az állítása, hogy mindezt maga Jézus Krisztus tervezte el így, tökéletes ellentéte annak, amit Jézusról tudunk. Látható, hogy nem értették meg a fontos igazságokat, de nem csak a múltban, hanem még máig is tart ez a keveredés.

Csak egyetlen példa erre, a felkentek, ill. a más juhok begyűjtése. Az iménti leírás szerint a felkentek begyűjtéséről áttevődött a hangsúly a más juhok begyűjtésére. Vajon mennyire erősítik meg ezt a legfrissebb statisztikák az elmúlt 5-6 évből? A más juhok évi 0,4%-os és a felkentek 8%-os létszámnövekedési trendje 2018-22 között pont az ellenkezője annak, amit a 18. bekezdés állít.  

A 14. bekezdés szintén félrevezet, amikor nem tesz különbséget az ún. hűségesek kíváncsisága és az általuk megjelentetett tanítások között. Természetesen ez két különböző dolog, amit nem lehet összekeverni. Aki kíváncsi, az többnyire az ismeretlen dolgokra kíváncsi. Aki pedig előad valamit, megjelentet és pénzért terjeszti, az már legfeljebb arra lehet kíváncsi, hogy hányan veszik meg/be a tudományát, azt amit ő állít, tanít, nem mint kíváncsi, hanem mint tanító.

A 15. bekezdés világosan megmutatja, hogy a Beteljesült titok c. könyv szerzői és terjesztői már nem kíváncsi érdeklődők voltak, hiszen (meggyőződésük szerint) a birtokukban volt a válasz. Tudták, hogy kik a nagy sokaság tagjai és semmi nem utalt arra, hogy ebben bizonytalanok lennének. Azt tanították a nagy sokaságról, hogy

ők névleges keresztények, akik … a kereszténység egyházainak tagjai. Nekik … tisztségük lesz az égben.

Vajon miért állítja be puszta kíváncsiságnak a 14. bekezdés azt, amit a 15. hangsúlyos bibliai tanításnak nevez. Ott vannak az egymást követő bekezdésekben. Az a könyv nem csupán vélelmezéseket, kíváncsiságokat tartalmazott, hiszen a hatóságok betiltották Kanadában és az USA-ban is. A Bibliakutatók pedig készek voltak mindenüket feláldozni, hogy tovább sokszorosítsák és terjesszék azt. Egyértelmű, hogy ebben a meggyőződésük és nem a kíváncsiságuk vezette őket.

Milyen idegenvezető az, amelyik nem szól, ha ekkora tévedésben vannak a követői? Ez csak egy szélhámosról mondható el, de melyik volt a három közül, akiket a bevezető felsorolt?

Királyság iránti lojalitás

A negyedik fontos igazság amit Isten népének értenie kellett, a lojalitás kérdése (20).

Milyen fény áradt az idegenvezetőktől a lojalitásra?

Hogyan és mikor segített megérteni ezt az idegenvezető?

A lojalitás alcím alatt a legkorábbi dátum 1922. (20.) Ez nyolc évvel későbbi, mint a Királyság állítólagos megszületésének 1914-es dátuma.

Első ránézésre sem tűnik lenyűgözőnek (1. bek.) az időzítés, hát még akkor, ha ezek a bekezdések fényt árasztanának arra is, hogy mi volt az oka a késlekedésnek és főleg, hogy mit művelt Isten népe ezalatt az idő alatt? Kihez vagy mihez voltak lojálisak, ha nem a Királysághoz?

Amikor egy folyamatról azt állítják, hogy isteni időzítésű, nem lehet mellékes nyolc év kihagyás. Ne kerülje el a figyelmünket az sem, hogy itt nem arról van szó, hogy 1914 helyett 1922-ben értette meg Isten népe a lojalitás kérdését! Az 1922-es Őrtoronyból csupán az a triviális „felfedezés” van megemlítve, hogy Isten népe rájött, nem Sátán, hanem Isten szervezetéhez kellene lojálisnak lennie. De a 21. bekezdés szerint, az állítólagos megértésre további 40 évet kellett várni. Csak 1962-ben vezették be a helyesnek vélt viszonylagos alárendeltség (24) gyakorlatát.

Mindez nem csupán elméleti jelentőségű volt 1914 és 1962 között. A gyakorlatban a lojalitás fatális félreértése a világi (sátáni) hatalmaknak való szélsőséges alárendeltséget jelentett időnként és bizonyos kérdésekben a Királyság, vagyis Jézus helyett.

Az, hogy 14-29-ig a világi hatalmakhoz voltak lojálisak, azt jelentette, hogy a Bibliakutatók részt vettek az 1. Vh-ban, mint fegyveres katonák. Ennek ellenére a vezetőtestület következetesen hűséges keresztényeknek nevezi őket. Ez az opció még a 2. Vh. kezdetén is megvolt nekik, noha 29-62-ig már nem a világi hatalmakhoz kellett volna lojálisnak lenniük, hanem Jehovához és Jézushoz (22-24).A Királyság kulcsfontosságú évét nem ismerték fel, hanem eltévesztették. És miért? Mert Russell az adventista Barbour időszámítását követte, nem Jézus figyelmeztetését! Jézus megmondta: „nem a ti dolgotok”, de nem hallgattak rá. Jézus pedig nem jelezte nekik, hogy tévúton járnak. Így tehát az a fény áradás, amiről ez a fejezet beszél, egyszerűen nem létezett!