Cím: A Királyság létrejön az égben
Téma: Isten népe felkészülten várta, hogy a Királyság létrejöjjön az égben
Ebben a fejezetben három állítást tesz a vezetőtestület:
- Isten Királysága megszületik 1914-ben,
- Jehova égi eseményre (Királyság születésére) készíti fel a földi népét, (1914-re)
- Isten népe jutalmat kap a jó felkészülés miatt, hű és bölcs rabszolgai kinevezést.
A 2. fejezetre vonatkozó ajánlás így szólt az 1. fejezet végén:
„Rendkívül fontos tanulmányozni az Isten Királyságával kapcsolatos izgalmas események”-et. (1/20)
„Nagyon kíváncsiak vagyunk mindenre, amit Jézus Isten Királyságáról mondott és tanított” (1/20)
„A következő fejezetben megvizsgáljuk majd, hogy milyen izgalmas események kísérték Isten Királyságának a létrejöttét.” (1/20)
És valóban, annyira izgalmas, hogy egyenesen lehetetlennek, sőt talán fölöslegesnek is tűnik, hogy földi ember, földön kívüli eseményekre készüljön fel. Ha figyelembe vesszük amit Jézus és Pál kijelentett, miszerint „nem a ti dolgotok, nem szükséges tudnotok” (Csel. 1:7; 1Thess. 5:1), akkor ezek az ellentmondások megalapozzák a vezetőtestület ezen kijelentéseivel kapcsolatos kételyeket.
A vezetőtestület azonban határozottan állítja (2.bek.),
„hogy Jehova … felkészítette rá (a Királyságra) a hűséges népét”
A legkevesebb tehát, hogy hibátlan végeredményre számítunk.
1. ————————–
Először is, hogyan bizonyítja a 2. fejezet, hogy a Királyság létrejött? Állítások egész sora olvasható, konkrétumok nélkül. A hat pontból egyik sem gyakorlatias, ellenőrizhető vagy bizonyítható.
Valójában csak elterelik a figyelmet.
- Isten égi Királyságának létrejötte a világtörténelem legjelentősebb eseménye, (2)
- Emberi szemtanúi nem voltak az eseménynek, (ez érdekes lesz a bizonyításnál)
- Véget vet a jelenlegi világrendszernek,
- Jehova nem titkolta el, sőt felkészítette hűséges népét,
- Jehovának volt egy népe, mielőtt a Királyság létrejött,
- Jehova népe hűséges volt.
A kijelentések bár semmitmondók, mégis kialakíthatják azt a benyomást, hogy mennyi mindent tud a vezetőtestület a Királyságról.
A 2. bekezdésben van ugyan egy vastagon szedett bibliai utalás, mégis nagyon kevésnek tűnik ez a zárójeles hivatkozás Dániel könyvére. Annak ellenére, hogy az egész fejezetben legalább 15-ször utalnak az 1914-es dátumra, csupán a 27-28. bekezdésben kapcsolódik először a dátumhoz a Királyság megszületése. De még itt sincs semmiféle bizonyíték vagy konkrétum bemutatva, ami alapján egyértelmű lehetne az olvasó számára, hogy valóban megszületett az égi Királyság. Így, a „világtörténelem legjelentősebb eseményeként” aposztrofált Királyság születése, a róla szóló könyv dedikált fejezetében bizonyítás nélkül marad.
A 10. bekezdés szerint 1870-ben már szóba került Dániel hét idő próféciája, de abból mégsem azt vezették le, hogy a Királyság 1914-ben születik meg, mert
„ … az akkoriban élő testvéreink még nem értették teljesen ennek a kiemelkedő évnek a jelentőségét … ”
Hihetetlen, amit elvárnak az olvasótól! Azt kellene elhinni, hogy Isteni felkészítés mellett előfordulhat olyan, hogy nem érti az alany, miről van szó, mire és mikorra kell felkészülni. Pedig ha valóban történt volna a legcsekélyebb mértékű isteni felkészítés, a bevezetőben elhangzottak szerint, akkor már 1870-ben érteniük kellett volna a „kiemelkedő évnek a jelentőségét”.
És 1914-ben vajon már értették?
A 29. bekezdés magabiztosan állítja, hogy az 1914-es 1. világháború kitörése nyilvánvalóvá tette az egész földön, hogy Krisztus uralkodni kezdett a Királyságában. Ez az egyetlen „izgalmas esemény, amely a Királyság létrejöttét kíséri”. A baj csak az, hogy 1914-re a pogány uralkodók végét vizionálta Russell, de az 1. világháborúban ahelyett, hogy azok megszüntek volna, minden addiginál aktívabbnak bizonyultak. Kinek jutott eszébe 1914-ben az égi Királyság megszületésével azonosítani az 1. világháborút? Nem, hogy az egész földön nem volt nyilvánvaló, még a Bibliakutatók is zavarban voltak. A későbbi fejezetek konkrétan cáfolják a 29. bekezdés erre vonatkozó kijelentését (pl. 5/7), szószerint téves elgondolásnak (5/5) nevezve minden lényeges tanítást, ami 1914 előtt, 1914-re vonatkozott.
Kiderült tehát, hogy a „világtörténelem legfontosabb, izgalmas eseményéről” hamis ígéreteket tett a vezetőtestület, mert nem tud bemutatni egyetlen biblai vagy isteni eredetű bizonyítékot sem. A túlzó kifejezések a Királysággal kapcsolatban hiteltelenné váltak, mert ha az állítólagos isteni nép nem értette a kiemelkedő év jelentőségét sem előtte, sem akkor, sőt jóval utána sem, az nem jelenthet mást, mint hogy semmilyen extra isteni felkészítést nem kaptak a bibliain túl, ugyan úgy, mint a világ vagy bármelyik másik egyház, sőt kérdésessé teszi az esemény megtörténtét is.
A vezetőtestület tehát azt állítja, hogy az egész világnak nyilvánvaló, hogy Isten Királysága uralkodik, kivéve a Russell által vezetett csoportnak, akik nem értették ennek a kiemelkedő évnek a jelentőségét.
2. ————————–
Állítások és bizonyítékok, az úgynevezett felkészülésről 1914-re?
Először is hogyan lehet felkészülni egy olyan eseményre, melynek megtörténtét nem igazolják sem a Bibliából, sem a történelemből, még utólag sem? Nem elég, csupán állítani, hogy megtörtént! Úgy tesz a vezetőtestület, mintha éppen most mutatta volna be az „izgalmas eseményeket, melyek kísérték Isten Királyságának a létrejöttét.” (1/20) Pedig még csak említve sincs ilyen a Királysággal kapcsolatban az 1-2. fejezetben.
Kísérletképpen tekintsünk el a bizonyítékoktól és a vezetőtestület erre vonatkozó hamis ígéreteitől! Feltételezve (a tényekkel ellentétben), hogy a Királyság 1914-ben mégis csak megszületett, nézzük a vezetőtestület állítását, arról a bizonyos isteni felkészítésről?
A hitelességet a Malakiás 3:1-re való hivatkozással imitálják a harmadik bekezdésben (2/3), majd nem sokkal később 2/6 teketóriázás nélkül megnevezik, a próféciában említett követet, aki az isteni felkészítést ténylegesen végezte, a XIX. sz-i Charles Taze Russellt. Malakiás próféta erről az emberről jövendölt.
A vezetőtestület állítása szerint Russell felkészítő munkájának 4 jellegzetessége volt:
- A bibliai igazsággal összhangban imádta Istent,
- Tanította, hogy ki kell lépni a kereszténység egyházaiból, Nagy Babilonból,
- Össze kell gyűlniük az imádatra,
- Buzgón prédikálnak.
Mit mutat a jellegzetességek alaposabb vizsgálata?
- Bibliai igazságok
A lélek halhatatlansága, pokol és a háromság tan, egyik sincs közvetlen kapcsolatban a Királysággal, sőt még csak nem is Russell által bevezetett tanítások. Jóval korábban már mások is kiálltak mellette, ahogyan a 7-9 bekezdések, valamint a lábjegyzet, fel is sorolják a nevüket. Ez azt jelenti, hogy ők, már sokkal korábban a bibliai igazsággal összhangban imádták Istent, mint a próféciában szereplő Russell, akinek éppen ez lett volna a küldetése.
Krisztus jelenléte, mint bibliai igazság, valóban hangsúlyos volt 1914 előtt és kapcsolódna is a Királysághoz, ezért érhetetlen, hogy nem írnak róla érdemben az alcím alatt. A 10. bekezdés eleje és vége, szöges ellentétben áll egymással.
Ha a felkészítést valóban a „bibliai igazsággal összhangban” végezte Jehova (az alcím szerint), akkor ennek az állításnak vonatkoznia kellene a Krisztus jelenlétével kapcsolatos tanításokra is. De nem vonatkozik, hiszen
„az akkoriban élő testvéreink még nem értették teljesen ennek a kiemelkedő évnek a jelentőségét”
Az egyetlen releváns témát a négy megnevezett közül, állítólag nem értették teljesen. A 2. bek-ben, említett isteni felkészítés a „rendkívül fontos, izgalmas eseményre”, nem volt elég érthető! És éppen a kiemelkedő évnek a jelentőségét … nem értették teljesen!
Valójában nem az volt a helyzet, hogy valamit nem értettek volna! Hiszen a bekezdés azzal az állítással kezdődik, hogy Krisztus jelenlétének magyarázatai miatt egy folyóiratot is indítottak, aminek még a címében is Krisztus jelenléte szerepelt. Vagyis egyértelmű, hogy a „folyóirat hűséges felkent írói” azt gondolták, hogy teljesen értik a témát. Ellentétben azzal, amit a 10. bekezdés záró szavai állítanak. Ha évtizedeken keresztül, rendszeresen megjelentek a folyóiratok, benne a Krisztus jelenlétét és az 1914. mint „kiemelkedő év jelentőségét” magyarázó cikkekkel, akkor félrevezető arra célozni, hogy amit nem értettek azt nem is hirdették. Bár elvárható és korrekt magatartás lett volna, ha igaz lenne, amit ma állítanak az akkori „világosságról”. De nem igaz. Mégsem a XIX. sz-i Bibliakutatók vádolhatók szándékos félrevezetéssel, hanem a mai vezetőtestület. Mivel ugyanis lényeges eltérés van Krisztus jelenlétének mai és Russelli magyarázata között, így ennek okaként nem mutatna jól tévedéssel vádolni azt az isteni követet, akiről éppen az imént állították, hogy még próféciát is beteljesített a színrelépésével. Russell tévedését tehát úgy állítják be, mint a dolgok meg nem értését, csak hogy a tiszteletét ne csorbítsák, de mindenképpen a maguk értelmezését legitimizálják.
Amikor a 10. bekezdést megfogalmazta a vezetőtestület, pontosan tudták, hogy Russell és a Bibliakutatók, nem várták 1914-re a Királyság megszületését, mert abban hitek, hogy az már 1874-78-ban megtörtént (Jv 5/47.o.). Abban hittek, hogy ők Krisztus jelenléte és az aratás idején élnek, és 1914-nek nem a Királyság megszületése miatt lesz jelentősége számukra, hiszen az már hitük szerint 1874-ben megtörtént, hanem a világvége miatt. Ezt tartották igazságnak, emellett kampányoltak, ez volt a címe az Őrtorony folyóiratnak és témája több kiadványuknak is 1877-ben (Jv 47.o.; kr 5/5).
Tehát a bibliai igazságnak nevezett három téma egyikében sem mutat a vezetőtestület semmi meggyőzőt, mely bizonyítaná, hogy Russell vagy akár Jehova bármiféle felkészítést végzett volna.
Krisztus jelenlétével kapcsolatban (ami a 4. téma), pedig finoman szólva mismásolás zajlik, hiszen egyértelmű, hogy nem hiányosság volt, hanem határozott, de téves tanítások. A fatális tévedést Krisztus megjelenésének dátumával kapcsolatban, felkészítőjük (Jehova) nem fedte fel nekik, még 1914-ben sem, csak 11 évvel később.
Vagyis a vezetőtestület a következőt állítja:
Jehova úgy készítette fel hűséges népét 1914-re, a Királyság megszületésére és Krisztus jelenlétének kezdetére, hogy évtizedeken át egy tévhitben tartotta őket az időponttal kapcsolatban (a Királyság 1874-78-ban született meg és Jézus azóta van jelen). Az sem zavarta, hogy tévedésüket 1925-ig igazságként hirdették a világnak.
- Nagy Babilon
A Királyságra való felkészítés során állítólag az is Jehova célja volt, hogy hűséges népe(!) elhagyja a keresztény egyházakat, Nagy Babilont. Sikerült elérnie?
A fejezetben ténynek tekintett állítások:
- Használják a Jelenések 18:4-et, mégis szellemi testvéreknek tekintik a hamisnak bélyegzett vallások tagjait (2/15 +lábjegyzet), csak azért, mert hittek a váltságban.
- 1891-ben a kereszténység összes egyházát elvetették, (2/16)
- 1900. januári Őrtorony ismét figyelmeztet más vallások elhagyására, (2/17)
- A 17. bekezdés szerint mindez erőteljes üzenet volt, a lábjegyzet azonban cáfolja, hiszen ott szószerint gyengének nevezik, nyilván a hatástalansága miatt. A 3. számú lábjegyzet azt is elmondja, hogy az 1900.01. Őrtorony figyelmeztetése további 35 éven át hatástalan volt.
Ezek a Nagy Babilonnal kapcsolatos figyelmeztetések, látszólag összhangban vannak a Jelenések 18:4-gyel is. Így elméletileg akár felkészítésnek is lehetne tekinteni az 1914 előtti időszakban. A végeredmény azonban cáfolja, hogy Isten munkájáról lenne szó, hiszen láthatóan semmi nem történt a figyelmeztetések hatására, holott az közvetlenül bibliai, valamint próféta által megjövendölt isteni követ végezte, feltételezve Jehova irányítását is.
Nagy Babilontól tehát nem hogy 1914-ig nem különültek el, 1935-ig egyes tagjainak még égi reménységet is tulajdonítottak, miközben maguk a Bibliakutatók, hamis vallásos ünnepeket ünnepeltek, és jelképeikkel díszítették az Őrtorony folyóirat címlapját. Az Őrtorony még az 1960-as években is arról írt, hogy Isten népe továbbra is segítségre szorult, mert nem minden országban különült el a hamis vallásos szokásoktól (5/21).
- Összejövetelek (2/19)
Az eddig vizsgált minden szempont esetében olyan hiányosságokra és ellentmondásokra lehet rámutatni, hogy valójában egy keserves és eredménytelen erölködésnek tekinthető a vezetőtestület igyekezete, hogy az 1914 előtti időből, isteni kontrolról győzze meg az elfogulatlan olvasót.
Az, hogy az összejövetelek által is a Királyság 1914-es megszületésére készített volna fel Isten vagy Russell, csak eggyel több bizonyíték arra, hogy itt nem egy Isteni koncepció elemeit mutatják be, hanem találomra, de legalábbis emberi szempontok szerint válogatott eseteket citálnak elő. Ezek sem önmagukban, sem abban a csoportban, amibe illesztik, nem bizonyítják az állítást. Nem nehéz összehasonlítani a Királysághoz vezető állítólagos összejöveteli, ill. tanítási protokollt 1882-ből (2/20), a XXI. századi gyakorlattal.
Néhány kulcskifejezés a 140 éves Őrtoronyból:
„… Mindenki hozza el a Bibliáját, valamint papírt és ceruzát, és segítségképpen használjatok fel konkordanciát…, illetve, amit csak tudtok. Válasszatok ki egy témát; kérjétek a szellem vezetését annak megértéséhez; majd kutassatok, gondolkozzatok el rajta, vessétek össze az írásszövegeket, …”
2007-ben (km 07.09.3.o), az ehhez nagyon hasonló gyakorlat már a vezetőtestület rosszallását váltotta ki, amit bolondságnak, haszontalanságnak, hiábavalónak titulál, elfogultan és általánosítva alkalmazva rá a Titus 3:9-et:
„a hű és értelmes rabszolga” egyetlen olyan kiadványt, gyűlést vagy weboldalt sem helyesel, melyet nem a felvigyázása alatt készítenek vagy szerveznek
Pedig amit Russell megfogalmazott az ilyen összejövetelek következményeként és a Királyság könyv idézi is, sokkal jelentőségteljesebb, mint a mai vezetőtestület homályos célkitűzése, ÍGY BIZTOSAN MEGÉRTITEK AZ IGAZSÁGOT, mondta Russell a módszeréről.
Az persze más kérdés, hogy így sem értették meg az igazságot, de ennek nem az imént idézett összejöveteli rend volt az oka. Russell ígéretével ellentétben tehát nem értették meg az igazságot, hanem téves elgondolásokra jutottak, ami annak a bizonyítéka, hogy
a vezetőtestület állítása nem helytálló az isteni vezetésre, felkészítésre és Russell isteni követ minősítésére vonatkozóan. Ma már Russell javaslatait, a vezetőtestület nem csak, hogy nem ajánlja, hanem egyenesen ellenzi azokat.
Russell bibliakutatói ugyanazért nem jutottak az igazság megértésére, ami miatt folyamatosan korrigálnia kell a mindenkori vezetőknek is tanításaikat. Azok ugyanis a saját tanításaik, eszközeik és módszereik és nem Istené!
- Prédikálás
Lehet-e a „buzgó prédikálás”, függetlenül a tartalmától, a Királyság létrejöttének bizonyítéka? Van-e bármilyen kevés esélye annak, hogy téves elgondolásokat vagy olyasmit hirdettet Jehova a hűséges népével, melyeket akkor még nem értettek teljesen? Kinek jutna eszébe ilyen tartalomról, bármilyen buzgó hozzáállás mellett, hogy ez Jehova munkája, ahogyan követén keresztül „felkészíti hűséges népét egy nagy horderejű eseményre”? (2/2)
Ha már ilyen fontos tevékenységként definiálja a könyv a „prédikálást”, nem mellékes, hogy mi Isten véleménye róla. Az Őrtorony szervezet láthatólag nem, de Isten vagy Jézus biztosan figyelembe vette volna azt a szempontot, hogy MIT prédikáltak! A buzgalom, és szorgalom mellett a tartalom egészen biztos, hogy nem elhanyagolható, éppenséggel kulcsfontosságú lett volna.
Az nyilvánvaló, hogy ha csak a háromságról, lélekről és pokolról szóló tanításokat tisztáz az üzenetük, ahogyan a 7-14 bekezdések leragadtak ezeknél a témáknál, az nem vezetett volna semmilyen királyhoz, vagy királysághoz és nem lettek volna különbek a 7. bekezdésben említett személyeknél, akik megelőzték Russellt ezekkel a tantételekkel, amit azután Russell az isteni követ, a sajátjaként terjesztett tovább. De ezek mellett még a királyság megjelenéséről és a királyról is tanítottak, amik viszont a saját bevallásuk szerint is hiányosak, tévesek voltak, és türelmetlenségből fakadtak.
A prédikálásról, mint a Királysághoz vezető isteni eszközről tehát kijelenthető, hogy
tévedéseket, pontatlanságokat, meg nem értett dolgokat, Istentől jövő igazságokként hirdettek nagy buzgalommal, „isteni vezetéssel”.
Ez a gondolkodás a saját maguk által publikált tényekről azért különösen problémás, mert a vezetőtestület semmilyen más szervezet esetében nem tolerálja a pontatlanságot, sőt tévelygésnek tekinti az útkeresést. Ez olyan kettősmérce, melynek alkalmazására nincs példa a Szentírásban.
Ezzel azonban nem ért véget az isteni elismerésről, támogatásról sőt vezetésről szóló mantra. A fejezet, de talán az egész Királyságkönyv legbizarabb állításai következnek, miután a lehető legtermészetesebb módon kijelentik a Királyság megszületett, Krisztus jelenléte megkezdődött.
Ha már a fejezet kétharmad részéig nem került elő semmiféle meggyőző bizonyíték a Királyság 1914-es megszületésével kapcsolatban, a magabiztos állítás ellenére sem, még mindíg lenne lehetőség a Királyság megjelenése után, a Király tevékenységei által felmutatni valamit! Nézzük, hogyan is képzelte el mindezt a vezetőtestület!
A 27-30-ig terjedő bekezdések tarka egyvelegében felbukkannak János szavai a Jelenések 12:5-ből, hogy Jézus vasvesszővel legelteti majd a nemzeteket (2/27), ami kétségtelenül a messiási Királyság megszületéséről kapott látomás. Majd a 28. bek. hirtelen Sátán földi befolyásáról ír, mielőtt a 29-es rátérne a nehézségekre, mely a Bibliakutatókat fogja érni. Sátánra, a haragjára és az 1. világháborúra kerül a fókusz, majd a felületesen összehordott negatív események kavalkádjából egyszer csak
„nyilvánvalóvá lett, hogy Krisztus uralkodni kezdett.(2/29) Királyság készen állt arra, hogy Isten földön élő szolgái érdekében cselekedjen. Mit tett először?”(2/30)
Úgy tűnik, hogy ezt követően (a fejezet háromnegyed részénél) végre megkezdődik az a bizonyítás, ill, konkrétumok bemutatása, ami az eddigi általánosságok, helyenként mellébeszélések helyébe lép. Még a Próba időszaka alcím miatt sem kellene gyanakodni, hiszen a 30. bekezdés zárógondolatai szerint a Királyság készen állt arra, hogy Isten földön élő szolgái érdekében cselekedjen.
Ami itt következik tehát, azt a Királyság, ill. Jézus cselekszi és lényeges, hogy isten hűséges szolgái érdekében.
– súlyos próbák, nehézségek egész sorát, kegyetlen üldözés
– megdöbbentő kegyetlenség
– bebörtönzés
– zűrzavar
– megrázkódtatás
– teremtményimádat
– megkeseredés
– elutasítás
– hitehagyás
– megosztottság
– beteljesületlen várakozás
– csalódottság a hamis ígéretek miatt
– ijesztő próba
– Isten népének a munkája teljesen leállt
– a brooklyni főhivatal bezárva
Az egyetlen örömteli dolog a 34. bekezdésben a kereszténység papságának káröröme a munka leállása miatt. Habár a 29, 30. bekezdésekben említést tesznek Sátán földre vetéséről, még a Jelenések 12:12 és a 2Tim 3:1 is idézve van hozzá, mégis a szörnyűségek, mint pl. a háborús kegyetlenkedések és brutális üldözések felsorolásánál, nem Sátánnak, hanem következetesen Jehovának és Jézusnak tulajdonítanak mindent. A Mal 3:2 próféciájának ismétlődő említése csak fokozza a döbbenetet, kételkedést, értetlenséget az állítás felett, hogy az imént felsoroltak a Teremtő és Fia tisztítóeszközei, és módszerei, melyeket Isten hűséges szolgái érdekében, de valójában ellenük vetnek be.
A 33. bekezdés egyesek csalódottságáról beszél, ami váratlan és meglepő, hiszen tizenöt bekezdésen át (7-22), 4 pontba foglalva, alcímeken keresztül az előkészületeket és felkészültséget hangsúlyozták, külön nyomatékosító, visszatérő ismétlő kérdésekkel. Azt, hogy felkészültek voltak, a 2. fejezet idáig legalább 6x jelentette ki! Hogyan érhet csalódás felkészült Bibliakutatókat? Milyen felkészítésnek az eredménye csalódás? És méginkább kérdéses, ha mindez Isteni felügyelet mellett ment végbe!
A 34. bekezdés szerinti ijesztő próba miatt a munka teljesen leállt. Ennek azt kell jelentenie, hogy ezen az „ijesztő próbán” elbuktak! Vagy kiállták így is? Vagy, ha egy próba ijesztő, akkor bocsánatos dolog elbukni rajta?
A vezetőtestület szerint nem csupán jelentéktelen dolog elbukni egy isteni próbán, hanem dicsőség, hiszen ezek után még jutalmat is kaptak vagyis a bukásukért.
Nehéz elképzelni, hogy mi indokolta azokat a brutális, már-már inkvizíciós tisztítási módszereket és következményeit, még ha sok mindenben hibáztak is. A szeretet Istene, akinek mindezt tulajdonítják, miért tenne ilyet? Újra csak az a kérdés vetődik fel, hogyan lehetett kiválasztani őket, ha ennyire nem voltak tiszták?
A 35. bekezdésben változik a fogalmazás, itt már Jézus csupán engedi, hogy nehézségek sújtsák a népét, de a nehézségeket és tüzes próbákat nem ő, hanem Jehova, majd a következő mondatban a szent szellem idézi elő. A prédikáló munka pedig úgy van beállítva, mint valami teszt feladat. Akinek nem fűlik a foga az alázatot követelő munkához, azt egyszerűen gőgösnek, büszkének, hűtlennek titulálják. A vezetőtestület a prédikálást, az ítélet eszközévé degradálja. Mintha maga Jézus tenné szándékosan kellemetlenné az evangélizáció munkáját azért, hogy ezáltal állítson próbát azoknak, akiket a fejezet már akkor Isten hűséges szolgáinak nevezett, amikor még meg sem voltak tisztítva. És ez a szellemi összevisszaság sohasem világosodik, inkább csak bonyolódik.
Eddig Krisztus a királyság által tisztította (valójában büntette) a népét, a 38. bekezdés szerint a Királyság által már megáldja és támogatja a népét. Eddig arról győzködött a vezetőtestület, hogy Jézus, Jehova, és a szent szellem mindhárman benne vannak a tisztító-büntető munkában, itt mégis az áll, hogy áldozataik, Isten hűséges szolgái Sátán és gonosz világrendszere felett győznek. Teljesen zavarbaejtő, hogy mi minden történik, mégis mindenre van bibliai indoklás. Jehova és Jézus terrorja Malakiással van indokolva, a gyarló emberek győzelme pedig Ézsaiással.
3. ————————–
A győzelem a felkészítés ellenére is kétséges a tucatnyi negatív következmény miatt, mégis jutalmazást emleget a 35. bekezdés. Miközben a felkészülés eredményeképpen még azt a minimális jutalmat sem kapták meg, hogy 1914-re megértsék a Királyság részleteit, hirtelen jutalmat kapnak, egy kinevezés formájában, előléptetést, hű és bölcs szolgai munkakörbe, ami szellemi eledel kiosztását jelentené a népe közt a kellő időben.
Mi történt?
Isten hűséges népéről kiderült, hogy nem hűséges, Jehova felkészítése a Királyságra csalódással végződik, a nagyjelentőségű évet, 1914-et nem értik teljesen, mégis előléptetik hűnek, bölcsnek és szellemi eledel felszolgálójának!
Milyen jutalmat kaptak volna, ha valóban hűségesek, nem buknak el a próbán, és megértik a nagyjelentőségű évet? Nem tudni, mivel nem ez történt.
Lehet ezek után valóságos Isten Királyságáról elmélkedni? Ezt teszik a 40. bekezdésben, miközben ehhez hasonló színvonalú fejezetek tanulmányozását ajánlják a továbbiakban.
