01_Fejezet; Eredeti címe: „Jöjjön el a Királyságod”
Téma: Mit tanított Jézus Isten Királyságáról?
1.) szakasz
Áttekintés, alcímek szerint:
Mit tanított Jézus Isten Királyságáról?
„A szív bőségéből szól a száj”
Hogyan jön el Isten Királysága?
Mikor jött létre Isten Királysága?
Mikor jön el Isten Királysága?
Saját kutatási szempontok a fejezet témájához:
- Milyen bizonyítékokat mutat be Isten Királyság uralmának létrejöttével, létezésével, vagy hatásaival kapcsolatban?
- Milyen mértékben alapoznak történelmi vagy bibliai eseményekre?
Az érvelések és a gondolatmenet mennyire logikusak, egyértelműek és követhetők és hogyan tudják megerősíteni az olvasó hitét? - Milyen szellemi örökségről szól ez a kiadvány és az egyes fejezetek, hogyan segítenek minden eddiginél jobban értékelni a azt a bizonyos szellemi örökséget?
Furcsának találom, hogy külön ad meg címet és témát is a szerző. Így most egy újabb dologra kell figyelni a tanulmányozás során, a cím és téma kapcsolátára is.
Vállalva a kihívást, keresem a Királyság bizonyítékait.
- szempont:
Az első bibliai történetet a 2. bekezdésben található. A Máté 17:1-5 Jézus elváltozásáról szól a hegyen, melyben megjelenik Mózes és Illés, de nincs utalás arra, hogy ennek a látomásnak milyen kapcsolata van a Királysághoz. A Királyság inkább általános jövőbeli eseményként jelenik meg.
A következő bibliai utalást már a Királysággal kapcsolatos említik a 3. bekezdésben, mely szerint az égi királyság maga Jézus és a társuralkodói. A következő 4 bekezdés szerint a Királyság téma volt Jézus földi szolgálatának legfontosabb mondanivalója, minden másnál többet beszélt róla. A 7. bekezdésig tehát a bibliai utalások nem közvetlenül a Királysággal, hanem Jézus földi szolgálatával kapcsolatosak. Ez a kitérés jó lehet abból a szemponból, hogy nyomatékot adjon majd a továbbiakban remélt komolyabb bizonyítékoknak a Királysággal kapcsolatban.
A további alcímek alatt még több bibliai utalás található, ami szintén jó segítség lehet az alcímekben felvetett kérdések megválaszolására. Ilyen például a minta ima említése (8.bek.), ami azért is figyelemre méltó, mert ott a vezetőtestület szerint “nemes egyszerűséggel” megfogalmazott királyság tanítás olvasható, magától Krisztustól. A tanítványok Királyságra vonatkozó egyik kérdését és Jézus válaszát a Cselekedetek könyvéből idézik (11.bek.). A magvető (12.bek.) és a minákról (13.bek.) szóló példázattal a Királyság létrejöttét magyarázzák, az eljövetel témában pedig a tanítványok ismételt kérdése újra az időpontot firtatja (14.bek.). A “nemzedék” értelmezésének magyarázatával párhuzamosan további rövid bibliai utalások találhatók.
Van még egy történelmi hivatkozás is az egyik lábjegyzetben, a zsidógyűlölő és tömeggyilkos Arkelausz uralkodóra, melynek témához való kapcsolása eléggé eröltetett.
Összegezve, legalább 8-9 olyan bibliai történet, esemény van a fejezetben felsorakoztatva, melyek a mennyiséget tekintve több mint elegendő egy szintén bibliai téma megmagyarázására, alkalmazására vagy bizonyítására. A következő tanulmányozási szempont tehát ezeknek a bibliai hivatkozásoknak az alkalmazására vonatkozik.
- szempont: a történelmi és bibliai bizonyítékok mennyire relevánsak, mit bizonyítanak a Királysággal kapcsolatban?
Több mindent kellene bizonyítania a fejezetnek és itt, még a könyv elején, akár általános utalásokkal is elég lenne, mint egy szabályos bevezetéseként a könyvnek. Elsősorban definiálni a Királyságot, meghatározni, miért szükséges a létezése, kik alkotják, kiken, hogyan és milyen időszakban uralkodik és milyen felhatalmazása van.
A fejezet alcímekkel van tagolva és többé kevésbé követi is a tartalom a felvetett témát.
Viszont arra a kérdésre, hogy mit tanított Jézus a Királyságról, nincs közvetlen válasz az első három bekezdésben, ahol várnánk. A 3. bekezdés végén mintha megbánta volna a kérdést az író vagy legalábbis meggondolta magát, mert azt ajánlja, hogy inkább egy másik kérdést vizsgál, azt hogy miért beszélt sokat a témáról Jézus? .
Konkrét válasz lehetne pl., hogy bemutatja a Királyság jellemzőit, célját és időpontját, amik érdekes és hasznos információk lennének. A gyakorlatiasság helyett azonban Jézus szívállapotára koncentrál és érzelmi alapon közelíti meg a gyakorlatias kérdést. Egészen a 7. bekezdésig nagyrészt Jézus tanításainak a mennyiségén van a hangsúly, nem a tartalmán.
A fejezet, de főleg a könyv elején a konkrétumok általános hiánya talán nem annyira kardinális, csupán abból a szempontból feltűnő, hogy az 1. alcím alapján erre számítottam volna, mint olvasó.
A 8. bekezdés előtt az alcím kérdése, hogyan jön el a Királyság, majd rögtön a bekezdés első mondata lecseréli a kérdőszót miért-re.
A 9. bekezdés ugyan ismét visszatér a hogyan kérdőszóra, így a fogalmak közötti ide-oda váltás, kifejezetten megnehezíti a lényegre való koncentrálást. Mindenesetre az már itt kezd kirajzolódni, hogy egyszerű, közvetlen bibliai válaszokra nem nagyon lehet számítani.
Tehát a “Hogyan jön el Isten Királysága?” kérdés inkább arra vonatkozik, hogy mit valósít meg a Királyság. A túlbonyolított kérdés, illetve eljárás, nem mutat hasonlóságot a krisztusi módszerrel, amit a 8. bekezdésben még “nemesen egyszerű”nek neveztek. Egy egyszerű kijelentésre mégis látunk példát a 10. bekezdésben, ami így szól: “Egyértelmű, hogy még nem jött el Isten Királysága”. Az egyszerűség rögtön el is vész ezután, mert a folytatásban egy olyan fogalompár kerül bevezetésre, melyek nem találhatók Jézus eredeti beszédében, ezért az ő egyszerű tanítását csak bonyolítják. Királyság létrejötte és Királyság eljövetele. Nem csoda, ha az ilyen hozzáadott kifejezések elbizonytalanítják az olvasót, hogy valóban Jézus tett-e ilyen különbséget a fogalmak között.
A 9. bekezdés felépít egy gondolatmenetet, miszerint minden földi kormányzatot ki kell iktatni és csak azután lép a helyükbe Isten Királysága. A magyarázat a bekezdésen belül logikusnak is tűnik, mégis kérdéseket vet fel akkor, ha felidézzük a vezetőtestület bevezető levelének történetét. Ott azonban a katartikus bételhangulatot a pogány idők végének bejelentése idézte elő. Vagyis a világi kormányzatok mandátuma Russell szerint lejárt, véget ért, ami logikusan nem jelenthetne mást, mint hogy nem uralkodnak tovább. Át kell adniuk valakinek az uralkodás jogát. Ha történetesen egy emberi uralkodó következik, akkor annak, jelen esetben a vezetőtestület szerint Jézus Krisztusnak. Más értelmezést nem tudok elképzelni a pogány uralkodók számára meghatározott idő lejártára vonatkozóan, csakis a nem pogány folytatást.
De mit mond erre a vezetőtestület a 10. bekezdésben?
“Egyértelmű, hogy még nem jött el Isten Királysága …”
Levelében a vezetőtestület már legalább 3x utalt konkrétan 1914-re, de október 2-án Russell mégsem a Királyság eljövetelét jelentette be, csupán a pogányok idejének végét. A nemzetek királyságainak azonban nem lett vége, azok tovább működtek, sőt nem hogy megszüntek volna, hanem annyi újabb nemzet és királyság jött létre, hogy számuk megtöbbszöröződött azóta. Krisztus világkormányzata, aminek ideje elérkezett Russell szerint, azóta sem látható! Sem a földön, sem az égben!
Mi történt?
A vezetőtestület állítása szerint a pogány királyságok ideje lejárt, de “Egyértelmű, hogy Isten Királyságának az ideje még nem jött el!”
De, ha nincs itt az ideje a Királyság uralkodásának, akkor minek jött létre?
Miért hoznak létre egy királyságot és iktatnak be egy királyt, ha az nem gyakorolja a ráruházott hatalmat?
Ha nem gyakorolja a hatalmát a Királyság, mert még nem jött el, sem a nemzetek királyai, mert nekik már lejárt a mandátumuk 1914-ben, akkor ki uralkodik? Ami ebben az uralkodó nélküli állapotban történik, az hogyan magyarázható Isten szavából, vagy egyszerűen csak logikusan?
Erre nem kapunk magyarázatot, helyette újabb kérdés kerül terítékre, Mikor jött létre Isten Királysága? Ez magában hordoz egy állítást is, hogy a Királyság már létrejött, nézzük a magyarázatot az időpontra.
A kérdésre, ami ezen a ponton nagyon is releváns úgy tűnik bibliai válasz következik, amit idézek a 11. bekezdésből:
“Jézus rámutatott, hogy nem az i. sz. első században jön létre a Királyság, mint ahogy azt néhány tanítványa várta (Cselekedetek 1:6).”
Majd a bekezdés további 2 példázatot ajánl megvizsgálásra, amik első látásra úgy tűnik, hogy bibliai válaszok lesznek, de nagy valószínűséggel nem a felvetett kérdésre (Mikor jött létre?), hanem a visszájára, Mikor nem jött létre. Meglepő fordulat, egy logikus kérdést az ellenkező irányból megközelíteni, ami erősíti azt az érzést, hogy közvetlen, egyértelmű bibliai válaszra nem számíthatok.
Ez a gyanú tovább erősödik, amikor a 11. bekezdés, válaszának utánanézek és a megadott helyen (Cselekedetek 1:6), Jézus semmire sem mutat rá, még csak nem is Jézus szavai vannak ott.
A fordított sorrend, problémás a bibliai helyek és történetek ilyen módon való felhasználásával. Itt pl. az eredeti kérdés, Mikor jött létre …?, viszont a válasz arról szól, hogy Mikor nem jött létre… A végeredmény tehát nem lehet konkrét, csakis egy közvetett válasz, egy következtetés, más szóval spekuláció. Ez pedig nem elfogadható tanítás, magyarázat vagy érvelés olyan témában, amivel kapcsolatban az imént hangzott el, hogy minden másnál több hiteles információ létezik róla, magától a Királyság Királyától. Akinek még szívügye is ez az egész.
A nagyobbik gond azonban, hogy a Királyság eljövetelét az itt bemutatott három bizonyíték közül egyik sem támogatja, pedig bibliai történetekről van szó. Nézzük sorban, hogy miért:
A Cselekedetek 1:6-ban Jézus nem azt mondja, amit a vezetőtestület állít. Sőt még csak nem is Jézus, hanem a tanítványok szavai olvashatók. Igaz ugyan, hogy a Királyságról van szó, történetesen ugyanaz a kérdés vetődik fel mint a 11. bekezdés alcíme, sőt Jézus válasza sincs messze a megjelölt helytől, mégis nem ugyanazok a szavak, mint amik a Királyság könyvben olvashatók. Ha Jézus valóban rámutatott volna, hogy nem az i.sz. első században jön létre a Királyság, ahogy a bekezdés állítja, akkor kézenfekvő lenne azzal folytatnia, hogy mikor!
De Jézus egészen mást mondott, válasza a Cselekedetek 1:7-ben így szól:
„Nem a ti dolgotok, hogy tudomást szerezzetek azokról az időkről vagy időszakokról, amelyeket az Atya a saját fennhatósága alá helyezett.” (UV.2003.)
Mit jelent ez? Azt, hogy tőle (Jézustól), biztosan nem fogják megtudni az időpontot, sem pontosan (időkről), sem hozzávetőlegesen (időszakokról). Ez a válasz pedig egyáltalán nem zárta ki az első századot sem.
Tehát az első bibliai bizonyíték vagy hivatkozás a témában, pontatlan. Tartalmát tekintve nem bizonyíték, mivel nem arról szól, ami miatt idézik, tehát az ebből levont következtetés, miszerint az I. századot kizárják, hibás.
Ha megjegyeztük Jézus szavait, hogy az időpontok számítgatása nem a mi dolgunk, vajon milyen példázatokból derülhet ki, hogy mégis? Ha Jézus elhárította a válaszadás lehetőségét annál az alkalomnál, akkor várható-e, hogy később mégis csak feltár egy időpontot? A 11. bekezdés további két példázatot említ, amiből úgy tűnhet, hogy ő vagy az Atya valójában meggondolta magát.
Az egyik a magvető példázata és a 12. bekezdés ezzel kezdi a bizonyítást, még egy folyamatábra is tartozik hozzá, tehát az összkép, ami az alcímben felvetett kérdést illeti, idáig az, hogy itt érvelés zajlik, bibliai háttér bontakozik ki, sőt a 12. bekezdés végére maga az évszám is feltárul, 1914. Ha még a vezetőtestület nyitó levelét is figyelembe vesszük, akkor a hónap és nap is pontosan meghatározott, 1914. október 2. a Királyság létrejöttének pontos dátuma.
Ez, az a dátum, ami felől érdeklődtek a tanítványok a Cselekedetek 1:6-ban, a vezetőtestület még utal is rá, Jézus pedig azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy „nem a ti dolgotok tudomást szerezni róla„. A vezetőtestület tehát fényt derít egy olyan dologra, amit az Atya a saját hatáskörének tekint, nincs szándéka feltárni. Jézus szerint sem tartozik ránk sem informálisan, sem úgy, hogy bármit másképpen kellene csinálnunk az dátum ismeretében. Vagyis a jövőnk, szolgálatunk, reménységünk semmilyen kapcsolatban nincs Jézus szerint a Királyság időpontjával, a keresztényeknek nincs szükségük erre az információra.
Bajban vagyunk tehát, ha a logikát és a gondolatmenetet nézzük, mert nem logikus egy egyszerű konkrét kérdést ilyen körülményesen megválaszolni, ha létezik egyszerű konkrét válasz. Nem ésszerű sem emberi szempontból, sem Isten vagy Jézus nézőpontjából megtagadni egy állítólág létfontosságú kérdésre a választ, majd mégis csak egy bibliai rejtvény formájában megadni azt, hogy ha egyszer valaki megfejti, az eljátszhassa az isteni küldött szerepét az információ feltárása miatt.
Mennyivel lesz világosabb a kép, a 13. bekezdésben említett minákról szóló példázat alapján?
Először is, ez a példázat ugyanúgy nem mond semmit a Királyság időpontjáról, mint a magvető példázat. Sőt ugyanúgy nem zárja ki az első század lehetőségét sem.
Másodszor, ez a példázat sem az időpont számítgatások miatt hangzott el. Igaz, hogy van egy olyan részlete, ami érintőlegesen és nagyon felszínesen egy időszakra csupán utalást tesz, de attól még a lényege egészen más és semmilyen szempontból nem segíti elő az időpontok meghatározását vagy kizárását. Beleértve a lábjegyzetet is, melyben egy zsidók tömegmészárlásában bűnös római uralkodó esetét, teljesen párhuzamosnak láttatja a szerző Jézus mennybemenetelével, sőt állítása szerint a tanítványok ugyanígy gondolkodtak Jézus szavai hallatán. Ez természetesen semmivel nem igazolható, és teljesen fölösleges fontoskodás történelmi eseményekben párhuzamot keresni, amikor ott van a tökéletes krisztusi tanítás, mely inkább példázatokat használt gátlástalan, zsidógyűlölő világi uralkodók, diszonáns történetei helyett.
A szöveg koherenciáját ugyan nem csupán Arkelaus története töri meg, mégis ez kirívóan oda nem illő részlet egy bibliai bizonyításhoz azok után, hogy a fejezet kejelentette, Jézus mindennél többet beszélt a Királyságról. Ilyen kitekintésekhez azonban még csak hasonlót sem találunk nála.
A 11. bekezdés tehát egy bibliai bizonyítási eljárásba kezd, mivel az alcim konkrét kérdését a Királyság időpontjára vonatkozóan, három bibliai hivatkozással igyekszik megválaszolni. Az időpontot, mint választ meg is adja a 12. bekezdés, 1914., de egy alaposabb vizsgálat szerint az évszám szentírási bizonyítékai, kivétel nélkül kronológiai spekulációk. A bemutatott bibliai részletek sem egyenként, sem összességükben nem bizonyítják a dátumot. Egyrészt a dátum közvetlenül nem jelenik meg a hivatkozott krisztusi beszédekben, de következtetni is képtelenség rá, Jézus világos megjegyzése miatt, tudnillik, hogy ez nem a ti dolgotok.
Megtévesztheti a felületes olvasót, hogy a bekezdéseket gazdagon tüzdelték bibliai utalásokkal, de látható, hogy ezek nem kapcsolódnak logikusan a felvetett kérdéshez, ennél fogva alkalmatlanok bármiféle bizonyítékul szolgálni az emberi spekulációkra.
Habár a Bibliában nincs megkülönböztetve a Királyság létrejötte és eljövetele, meg lehet vizsgálni a vezetőtestület által ajánlott módszerrel, hogy közelebb visz-e az ilyen fogalompárok kitalálása és bevezetése Jézus szívügyének tekintett Királyságtémában bárminek is a megértéséhez. Természetesen nem, hiszen ugyanúgy a kronológiai spekuláció részei ezek is, mint a bibliai hivatkozások.
De nem döntöm el előre semmiről, hogy hasznos vagy nem, tartom magam a 3. bekezdés tanácsához, gondosan tovább vizsgálom ezt a létfontosságú témát.
A 14. bekezdés a korábban már felvetett kérdést, a Királyság eljövetelét kezdi ismét vizsgálni. A 8. bekezdés a miért és hogyan kérdéseket vetette fel, itt pedig az időpontra vonatkozik a kérdés:
Mikor jön el Isten Királysága?
A válasz ismét szentírási utalással kezdődik, megemlítve, hogy ugyanezt Jézus apostolai is felvetették. A korábbi módszer folytatódik, de már teljesen figyelmen kívül hagyva, Jézus szavait, nem a ti dolgotok számolgatni az időket, időszakokat. Úgy állnak neki Jészus válasza értelmezéséhez, mintha ő valóban azzal a szándékkal beszélt volna, hogy rávezesse tanítványait egy olyan információra, amiről már kijelentette, hogy nem az ő dolguk tudni.
Itt újabb fogalompárral bővül a vezetőtestület Királyság terminológiája, tovább bontva annak jelenlétét kezdetre, és csúcspontra. A kifejezések ugyanúgy nem rendelkeznek szentírási alappal, mint a létrejötte és eljövetele fogalompár sem.
Hogy véletlen-e vagy nem, nem lehet megállapítani, de a jelenlét vagyis a Királyság létrejötte az előző alcím témája vol és itt már az eljövetel kérdését vettete fel az alcím, ez az elcsúszás azonban jelentéktelen az érvelés folytonossága szempontjából.
Az eljövetel tehát a 15. bekezdéstől lesz vizsgálva ténylegesen, ismételten kijelentve, hogy Jézus nem mondott konkrétumot. Természetesen Jézus a jelenlétre vagy létrejöttére sem mondott konkrétumot, de vajon itt a 15-ösben mennyire veszik figyelembe ezt? Úgy látszik semennyire, mert a spekuláció folytatódik, ha nem is évszám találgatással, de egy közelítő időszak meghatározásával mégis csak.
A bekezdés gondolatmenetének sematikus ábrázolása nagyon jellemző a vezetőtestület érvelésére. Íme:
Mikor jön el? >> nem mondott konkrétumot >> rávilágított, hogy mi után jön el >> biztosak lehetünk, hogy nagyon közel van.
Ez nem éppen a krisztusi következetesség!
Érthetetlen, hogy Dániel könyvére csak egy kurta, zárójeles megjegyzés utal a 9. bekezdésben, és nem erre támaszkodik a fő érvelés. Pedig évtizedeken keresztül ez alapján, matematikai műveletekkel számolta ki a vezetőtestület 1914-et a Királyság megszületéseként, most pedig egy a Királyságról szóló könyv első fejezetében, még marginális szerepet sem kap. Ha a fejezet célja a Királyság kezdetének igazolása, továbbá, hogy mit tanított erről Jézus, akkor Dániel könyvének mellőzése csak egy dolgot jelenthet. Ennek a kiadványnak a szerzője nem Dániel könyvének alapján számolja a Királyság kezdetét, Jézussal sem kapcsolja össze, de a végeredmény mégis ugyanaz a dátum, 1914. A Dániel prófécia mellőzése persze nem jelenti egyértelműen, hogy kivezetnék a bizonyítási eljárásból, mert lábjegyzetes megjegyzésben azért oda irányítanak, ahol a 7 idő magyarázata le van vezetve, de az egy másik szervezeti kiadvány, nem a Királyságról szól.
Összegzés: Ezek a bibliai történetek sem külön, sem együtt, nem támasztják alá az 1914-es dátumot. Az 1914-hez kötött értelmezések a bibliai szövegek utólagos (spekulatív) magyarázatain alapulnak, amelyekkel a Vezetőtestület igazolni kívánja a Királyság uralmának kezdetét abban az évben. Tehát az író által felvetett és alcímekben megfogalmazott kérdések megválaszolása a Királysággal kapcsolatban, alapvetően kronologikus spekulációkra és jelképes bibliai szövegekre épül, sem egyértelmű bibliai kijelentést, sem történelmi bizonyítékot nem mutat az első fejezet.
Mennyire tekinthető megalapozottnak az az érvelés, miszerint Jézus égi királyságának elkezdődéséhez szükség van bizonyos földi királyságokkal kapcsolatos változásokra? Logikusan végiggondolva, ahhoz, hogy az égben bármit is tegyen vagy éppen ne tegyen egy szellemi lény, különösen királyi hatalommal, nem sok köze van a földi eseményeknek. De ha mégis így lenne, ennek nyomát nem lehet megtalálni sem a Szentírásban, sem a történelemben. Nyugodtan kijelenthető, hogy nincs korlátozó hatása a földi királyoknak vagy királyságoknak Isten égi Királyságára. Dániel egy földi királyra (Nabukodonozor) vonatkozó próféciája hitelesen szemlélteti ezt.
