INDÍTÉK …
A 2014-ben jelent meg, Az Isten Királysága uralkodik[1] c. könyv, melynek a 2017-ben nyomtatott változatát tanulmányoztam. Jehova Tanúi írása ez, ami megmutatja, hogy mit gondolnak magukról és hogyan szeretnék befolyásolni mások véleményét a tetteikről, történelmükről. A könyv saját konklúzióit az egyes eseményekkel, ill. azok kimenetelével kapcsolatban, erős fenntartásokkal kell kezelni, habár egy ilyen figyelmeztetés a vezetőtestülethez hű embereknek valószínűleg hiábavaló. A vezetők hatalmi státuszát és dominanciáját erősíteni tudja szinte bármi, amire a jw.org pecsétet rányomták. Meglepő, hogy magukat keresztényeknek valló emberek képesek elmenni addig, hogy korábban általuk publikált történelmi tényeket letagadnak, megmásítanak, ill. különböző korokban más-más jelentőséget tulajdonítanak ugyanazon eseményeknek, ahogy éppen hatalmi politikájuk ezt megkívánja.
Ha összehasonlítjuk a korábbi történelemi leírásaikkal (pl. Hirdetők könyv), akkor ennek a könyvnek a célja nyilvánvalóan nem egy tárgyilagos bemutatása Jehova Tanúi történelmének. A gondosan válogatott saját, modern kori történetekkel, nem csak azt szeretné bizonyítani az író, hogy a Bibliában említett Isten Királysága 1914-től uralkodik, hanem, hogy minden ezzel kapcsolatos bibliai kijelentés Jehova Tanúin vagy a korábbi Bibliakutatókon teljesedett. Éppen ezért mindent ehhez a témához igazítanak az egyes fejezetekben. Az események magyarázatai, mint pl. Charles Tase Russell megjelenése és tanításai, cégalapítások vagy azok elnevezése, az 1. világháború, prédikálás beindulása vagy éppen a teljes leállása, szabadság vagy üldöztetés, módszerek, eszközök, tanítások bevezetése, majd azok leselejtezése, a szolgák kinevezése vagy törlése, majd újra kinevezése, ipari vagy szellemi tevékenységek, az Új világ fordítás megjelenése, ezekkel mind az Isten Királyságának 20.sz-i uralkodását igyekszik igazolni oly módon, hogy abban saját magának is helyet biztosítson, előkelő helyet, hatalmat, tiszteletet és csodálatot kikényszerítve a naív „alattvalókból”. Bizonyítékok helyett csupán dogmatikus kijelentéseket tesznek, rámondják valamire, hogy annak szerintük mit kell jelentenie és attól kezdve azt úgy is tekintik, mint tényt. A felhasznált bibliaversekről persze senkinek, még a szervezet egyszerű tagjainak sem jutna eszébe az a rengeteg fantáziadús magyarázat, mint amik a vezetőtestületben vagy az írói osztályon megszületnek. Ezért ennek a könyvnek az olvasása közben fel kell tenni olyan kérdéseket a szervezeti konklúziók helyett/mellett, mint pl.:
ÚGY uralkodik Isten Királysága, ahogy ez a könyv leírja?
Ha valaki megismeri Jehova Tanúi történelmét, Russelltől napjainkig, annak egyből az jut eszébe, hogy a Királyság uralkodásának egyértelmű bizonyítékait látja?
Hány Jehova Tanúja gondolta volna ezt a 8 millóból az Isten Királysága Uralkodik c. könyv megjelenése előtt?
És hányan tudnák bizonyítani a könyv nélkül?
Annak ellenére, hogy nem konkrét biblia-magyarázatokat tartalmaz a könyv, 2016. ősztől, másfél éven keresztül, mégis Jehova Tanúi gyülekezeteinek, heti bibliatanulmányozási anyaga volt. Mivel ebben és más kiadványokban is nyíltan leírnak néhányat a szervezet hibás döntései és hibás tanításai közül, ezért a tanúk azt képzelik, hogy ez elég Istennél ahhoz, hogy tiszták legyenek előtte. Ebben a könyvben ugyanúgy, mint a korábbi történelemkönyvben (Hirdetők[2]) látható, hogy semmiféle sajnálatot vagy szégyent nem éreznek, így felelősséget sem vállalnak egyetlen tévedésükért sem, bármilyen súlyú is volt az. Sőt, amint látni lehet, képesek ún. időszerű szellemi tápláléknak is tekinteni, ha újra és újra a gyülekezeti bibliatanulmányozás anyagába iktatják a múltbeli súlyos tévedések gondosan kozmetikázott megbeszélését.
A 2012. január 15-ei Őrtoronyban, olyan kifejezésekkel illetik ezeket a tulajdonképpeni kudarcokat, mint pl. „történelmünk gyöngyszemei” és arra buzdítanak, hogy gondosan tanulmányozzuk azokat. A vezetőtestület azt mondja: „Ahhoz, hogy tudjuk, hogy hová tartunk, azt is tudnunk kell, hogy honnan jöttünk.”[3] Az ilyen tanulmányozások által a 2016. augusztusi Őrtorony szerint „Az aranynál is értékesebb kincsre bukkanhatsz”. Hasonló témája volt a 2016. szeptemberi jwtv 1. részletének „Bibliaolvasás közben lássuk át a teljes képet”.
Tényleg ennyire értékesek ezek az emberi eszközök, irományok, ún. „kutatási segédeszközök” és tényleg lehet úgy tanulmányozni azokat, mint az Őrtoronyban említett „szellemi kincsvadász”?
Ezt könnyen el lehet dönteni. Ha kipróbáljuk, méghozzá úgy, ahogy a buzdítás szól. Így kiderül, hogy gazdagabb lesz-e ettől a keresztényi életünk, egyéniségünk és amit találunk, az valóban „szellemi arany”-e, emberfeletti forrásból származó bölcsességnek tekinthető-e, ahogyan azt az Őrtorony ígéri, pl. a 9. bekezdésben:
„Légy kész újabb dolgokat tanulni. Figyelj oda a részletekre. Tegyél továbbra is erőfeszítést, így újabb aranyrögöket találsz majd … Fordítsd a javadra azokat a kutatási segédeszközöket is, amelyek elérhetőek a nyelveden. … Kérdezz meg másokat is, hogy mely cikkeket találták különösen hasznosnak és bátorítónak. És te is oszd meg másokkal azokat az érdekes gondolatokat, amelyeket a tanulmányozásod során felfedeztél.”
A megjelenése óta ezt a könyvet többen ajánlották a gyülekezetből „orvosságként” a felvetődött kételyeimre, bár a gyülekezeti tanulmányozásán már nem vettem részt. Tehát nem kritikus szándékkal kezdtem olvasni. Inkább magyarázatot keresve kutattam az okát, a szevezet helyi képviselői részéről megnyilvánuló, szünni nem akaró rosszindulatnak, bosszútól vezérelt tetteknek és nem csak Szentírásellenes, hanem a szervezeti normákkal is ellentétes gyülekezeti tanításoknak és intézkedéseknek. Ezek kezdetben nem elsősorban ellenem irányultak, hanem olyan békés és engedelmes gyülekezeti tagok ellen, akik tévesen úgy értelmezik, hogy a véneknek mindíg igazuk van és különösen így gondolják ezt a szervezetről. Ezért az igazságtalanságot is elszenvedték, amit rosz volt végignézni. Amit a könyv tanulmányozása során találtam, megdöbbentett és rövid idő alatt mégjobban lerombolta a szervezet nimbuszát bennem, mint amennyire azt a helyi képviselői már korábban megtették.
Ha ezt a művet bármilyen szempontból lehet szellemi orvosságnak tekinteni, akkor úgy érzem, szükséges a mellékhatásokra is felhívni a figyelmet.
A könyv első 14 fejezete történelmi konkrétumokról, adatokról, eseményekről ír, így elsősorban ezeket vizsgáltam alaposabban, sorban egymás után. Az említett eseményekhez, a kínos szokásokhoz, mára már vállalhatatlan tanítások egyvelegéhez olyan magyarázatok kapcsolódnak, melyek időnként kimerítik az istenkáromlás fogalmát is. A könyv egészét nézve sem tudtam szabadulni ettől az érzéstől. A vezetőtestület elkötelezett abban a törekvésében, hogy emberi tevékenységeket, akár kudarcok azok vagy sikerek, győzelem vagy vereség, szégyen vagy dicsőség, mindent úgy mutasson be fejezetről, fejezetre haladva, mint ami Isten vagy Jézus kifejezett szándéka az Őrtorony szervezettel kapcsolatban.
A könyvben tárgyalt témák kivétel nélkül hatással voltak emberek életére, Istennel való viszonyára, jövőbeli reménységére a múltban és ezeknek az ún. tanulságaival kívánja ellenőrzése alatt tartani a tagságot a jövőben is. Felelőtlenség meggondolatlanul és ellenőrizetlenül[4] elfogadni gyarló emberektől bármit, aminek ekkora hatása lehet. Ha tökéletlen emberek irányítótestülete ennyire aprólékosan és eröltetett módon képes belemagyarázni az Istennel való botladozó kapcsolatába, a leghétköznapibb, sőt legközönségesebb eseményekbe is, hogy azok bibliai próféciák eredményei, ill. beteljesedése, akkor nem lehet túlzásba vinni a becstelen indítékok leleplezése érdekében alkalmazott kritikát. Ennek részletessége a jegyzetemben, helyenként lassíthatja az olvasás tempóját, de azok a fontos bibliai témák, melyek érintve vannak, azok az érvelési technikák, melyeket az írók alkalmaznak, egészen biztos, hogy megérdemlik a figyelmet, hogy lelepleződjön mire is akarják azokat felhasználni agyafúrt emberek, Jézus Krisztus és a Teremtő nevében.
A könyv tanulmányozása hozzásegített a megdöbbentő felismeréshez, hogy a szervezetben eltöltött évtizedek ellenére (vagy éppen miatta) mennyire figyelmetlen és manipulált az ember, így szinte észrevehetetlenek azok az ellentmondások, pontatlanságok, féligazságok és manőverek, melyekkel a szervezet félrevezeti a tagjait. Ezért a csalódottság és félrevezetettség indulatai biztosan nyomot hagytak a megfogalmazásban. De az ilyesmit nem lehet és talán nem is kell érzelemmentesen csinálni, ennek ellenére igyekeztem tartózkodni a szelsőséges megnyilvánulásoktól.
Feljegyzéseim önmagában is megmutatják, hogy mennyire ellentmondásos a szervezet tanítása, vezetőinek a viselkedése, így nekem, segített megállapítani, hogy valóban Uralkodik-e Isten Királysága, ahogyan a vezetőtestület állítja vagy ez valami egészen más uralom.
A kritikát az eredeti könyvvel együtt olvasva lehet a legjobban megérteni, ezért több helyen szó szerinti idézetek is vannak a Királyság könyvből. Habár a gyülekezeti megbeszélése már lezajlott, a jegyzet alkalmas lehet arra, hogy azokat a szakaszokat, amik korábban furcsának tűntek a közös vagy a személyes tanulmányozás során, most más szempontból is átgondoljuk. A következetlenségek és a könyv ellentmondásai előtt értetlenül állok. Ezek összefoglalásán kívül mást nem nagyon lehet tenni, de igyekeztem csupán kérdések felvetésére szorítkozni, ahelyett, hogy határozott álláspontot fogalmaznék meg, kivéve, ha az adott témának létezeik egyértelműen bibliai megítélése (elítélése). Nem csak a könyv belső ellentmondásai feltűnőek, ezért alkalmanként kitérek és hivatkozok a témához kapcsolódó más szervezeti irodalomban található, ellentétes megfogalmazásokra, melyek segítségével azt az általános következetlenséget szeretném bemutatni, ami a szervezeti kommunikációnak megdöbbentő jellegzetessége, különösen a saját történelméről szóló írásokban. Ezek a következetlenségek egy idő és főleg mennyiség után, óhatatlanul azt az érzést kelthetik az olvasóban, bennem legalábbis, hogy szándékosan manipulált történelemmel vezetnek fére a mindenkori vezetők. Ez láthatóan jól működik, így a tanúk akkor sem tulajdonítanak jelentőséget az ellentmondásoknak, amikor maga a szervezet nevezi nevén a dolgokat, mint pl. „zavaros tanítások”, türelmetlenség vagy a folyamatos változtatások mennyiségének és súlyának bagatellizálása.
[1] A továbbiakban, röviden csak Királyság könyv-ként utalok rá.
[2] Az Isten Királyságának hirdetői c. könyv 1993-as kiadás, továbbiakban csak Hirdetők
[3] W2012.01.15.31,32.o.
[4] Cselekedetek 17:11; 1.János 4:1
